Adatok a főiskola történetéhez az 1917/18–1940/41-i tanévben

tokra készülők nem hag\ták el a főmonostort. Valósággal az utolsó pillanatban, az erőszakos kiűzés előtt megbukott a proletárdiktatúra, a főmonostor újra benépesedett a visszatért tanárokkal és növendékekkel. A nagy megpróbáltatás után 1919 szeptember végén újra megindulhatott a rendes munka főiskolánkon. Az intézet a következő részekből állott ekkor : a hittudományi és tanárképző-főiskola volt az igazi mag, hozzá kapcsolódott a noviciát.us és a kétéves gimnáziumi tanfolyam a VII. és VIII. osztályos növendékek számára, kik a győri bencés főgimnáziumban mint magántanulók tették le osztály-, illetőleg érettségi vizsgálataikat. Az utóbbi vonatkozásban csakhamar változás történt. A vallásés közoktatásügyi minisztériumnak 106.085—1920. V. ein. sz. rendelete értelmében ugyanis az 1920/21-i iskolai évtől kezdve nyilvánossági jogot kapott a csonka gimnázium és szabályszerű érettségi vizsgálatot is tarthatott. A fejlődés azonban nem állott meg itt. Dr. Bárdos Rémig főapát (1920—1932) székfoglalása után, bár módosítva, de lényegéhez híven, tüstént magáévá tette elődjéuek már említett tervét és a Rend hozzájárulásával az 1921/22-i tanévben a főiskola eddigi négy évfolyamát megtoldotta egy új ötödikkel, hogy az elsősorban a gyakorlati tanárképzést szolgálja. Ezzel — ugyancsak rendi beleegyezés folytán —• együttjárt a gimnázium kifejlesztése. Nem lett ugyan teljes nyolcosztályú középiskolává, végleges kialakulása (1925/20) után is csak öt osztály volt benne, mert az állandóan megmaradt VII. és VIII. mellett a többi hatból váltakozva csak a páratlan vagy páros számúak működtek az egyes években, de vele adva volt a rendi gyakorlógimnázium, melyben szakvizsgálatot tett növendékeinket tapasztalt tanárok vezették be az oktatás és nevelés művészetébe. Sajátos jellege miatt rendszerint csak 12—12 bennlakó tanulót vettek fel az alsóbb osztályokba, mégpedig, hogy jótékony célt is szolgáljon az iskola és általa is erősödjék a Rendnek kapcsolata alkalmazottjaival és a főapátsági egyházmegye híveivel, azok gyermekei köréből válogatták ki tanulóit. Legtöbbjükről teljesen ingyen a Rend gondoskodott. E helyen nevelte Szent Imrét Szent Gellért. A mester 1921-ben a főiskolának, a tanítvány pedig a gimnáziumnak adott nevet. A lendületes fejlődés útjába azonban csakhamar súlyos akadályok torlódtak. Az 1924. évi XXVII. t.-c. tudvalevőleg tökéletesíteni akarta a középiskolai tanárképzést. Megokolása szerint ugyanis a tudo-