Erdész Ádám: Lukács György, egy kiemelkedő politikus pályaképe - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 3. (Gyula, 2010)
álláspontnak lett a következménye az, hogy kevés magyar került a Monarchia diplomáciai karába. A külügyi pálya elvetése után maradt a szokott út, azaz a budapesti jogi egyetem. Lukács az egyetemen alapos fel- készültséget szerzett, s noha nem lett diplomata, erősen törekedett arra, hogy jogi és közigazgatási területen komoly nemzetközi kitekintést szerezzen. A családi tradíciók, az iskolák mellett volt még egy tényező, amely erőteljesen formálta a fiatal Lukács György gondolkodását: úgy érezte, hogy 1867 után megvalósulnak azok a törekvések, amiért családja és elvbarátaik az 1840-es évektől küzdöttek. Azt látta, hogy Magyarország megindul és mind gyorsabban halad a gazdasági és társadalmi fejlődés útján. Megvolt az a jó érzése, hogy családja és maga nagyon sokat hozzátett és hozzátehet ehhez a fejlődéshez. Konfliktusok, sőt kérdések nélkül megtalálta a személyiségének megfelelő társadalmi szerepet. Mire elhagyta az egyetemet, erős etikai elkötelezettség alakult ki benne: szolgálni akarta a hazát és az emberiséget. Szilárdan meg volt győződve arról is, hogy e fogalompár két eleme elválaszthatatlan és nem is kerülhetnek egymással ellentétbe. TÍZ ÉVA BELÜGYMINISZTÉRIUMBAN Az egyetem befejezése után Lukács György az apai utat követve közigazgatási pályára lépett: 1887 januárjában a belügyminisztérium díjtalan fogalmazó gyakornoka lett. A bírói hivatás is vonzotta, de a közigazgatásban találta meg azt a teret, „amely egyenesen az életbe nyúl bele, és [...] amelynek az a rendeltetése, hogy a polgárok boldogulását aktív közremunkálással segítse elő”. 1887 elején, amikor Lukács György a belügyminisztérium kötelékébe lépett, a miniszterelnök, Tisza Kálmán töltötte be a belügyminiszteri tisztet is, a közigazgatási államtitkár pedig idősebb Lukács György volt. Az államtitkár 8
