Balogh Dorottya: Reklám és marketing a dualizmus korában - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 2. (Gyula, 2010)

sek száma. A megyei hirdetések sajátossága, hogy a már fentebb említett közérdekű tájékoztatók mellett az „apróhirdetések” nagy száma is megfigyelhető (15%), csakúgy, mint manapság az adok-veszek hirdetések. Legtöbben házat, földet adtak el, illetve adtak ki, de színes a kínálat az ecetgyártól, a használt cséplőgépen és harisnyakötőgépen keresztül a gőzmalomig. A helyi vállalkozók is nagy számban képviseltették magukat. Ok még nem éltek a „köztudatba vésés” eszközeivel, kevesebb alkalommal reklámozták magukat. 1888-ban, csupán hat megyei cég hirdette magát öt alkalomnál többször, ezek a vállalkozók gyulai illetőségűek voltak, illetve egy közülük nagyváradi fényképész, aki

ideiglenesen Gyulán fogadott kuncsaftokat. Nyolc cég csupán egy évben egyszer adott magáról reklámjelet. Az egyik legtöbbet reklámozó üzlet 1888-ban Rutkay Júlia divatárusnő, valamint Fekete Sándor nagyváradi fényképész, 1900-ban pedig egy csabai illetőségű sírkőkészítő üzem, Rosenbaum J. és Fia, valamint egy gyulai, „Aranygolyóhoz” címzett férfidivatüzlet volt.

Bleyer (Székely) Aladár fényképészeti műtermének hirdetésében

használt díszes illusztráció (1918)

11