Héjja Julianna Erika: Háztartásvezetési fortélyok kezdőknek - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 1. (Gyula, 2010)

tött édességek leírása jórészt a Ladies családban anyáról leá­nyára hagyományozódott, az összeállításban szereplő Róza le­pény és Hódiné-réle tészta bizonyára egykori névadójától szár­mazott. Margit külön jelzéssel látta el a Jolánnak (diós tész­ta), Izának - feltehetően Novák Kamill törvényszéki elnök lá­nya, Izabella (1870-1964), aki 1894-ben Zöldy János orvos fe­lesége lett - (püspökkenyér, vanília kerekek, csokoládé puszed- li, kétszersült, keményke), Ilonának (berlini torta, orosz torta), valamint az R-monogrammal jelölt ismeretlen személynek (lin­zer torta) köszönhető recepteket. Iza módszerét követve ké­szült a püspökkenyér, ennek elkészítési módját 1897. január 19-én másolta be Margit receptgyűjteményébe. A leírás a szük­séges hozzávalók pontos számbavételével, lépésről lépésre közli a teendőket: „12 lat tört cukrot 6 tojás sárgával habosra keve­rünk, 6 tojás kemény habját, azután 12 lat finomlisztet könnye­dén belékeverünk, végül 6 lat kettévágott mandulát, 6 lat ma­zsolát, 2 tábla kockára vágott chocoladeet adunk hozzá. Las­san kisütjük, és ha kihűlt, vékony szeletekre vágjuk.” Gyakran került az asztalra kelt tészta, lepény és koch, fánkféléket szin­tén sűrűn fogyasztottak. Utóbbiak közül Ladies Margit a tejfö­lös farsangi rank receptjével ismerkedett meg. „Végy 1 meszely- nyi jó édes tejfelt - áll a kéziratos szakácskönyvben -, melegítsd langyosra, adj hozzá 10 tojás sárgáját, két jó kanálnyi élesztőt, egy tele kanál törött cukrot, s habard mindezt jól össze. Végy azután 1 medencébe 3 meszelynyi finom és száraz lisztet, sózd meg, szűrd bele a fennebbi vegyületet, keverd meg, de ne na­gyon. A tésztát tedd egy liszttel behintett deszkára, nyújtsd ki két késfoknyi vastagságúra, s bánj vele, mint a fánkkal.” A gazdag receptrepertoár biztosította a családtagok változa­tos, magas színvonalú ellátását. Nehézség legfeljebb a kulináris örömöktől elzárkózó apák, férjek kiszolgálása körül mutatko­zott. „Se sok gondot, se sok gyönyörűséget az evés nem okozott soha nekem. Amit elém raktak - összegezte Móra Ferenc saját gasztronómiai élményeit -, azt leginkább csak azért igazgattam a gallér mögé, hogy fölkelhessek az asztal mellől és rágyújthas­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom