Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Sáfár Gyula: „Ne kívánd felebarátod házát” - A Békés megyei zsidó vagyon sorsa 1944-ben
uzsorabérek letöressenek.” Az irathoz csatolt 1944. június 13-i kimutatás szerint Orosházán 39 tiszt és tiszthelyettes igényelt lakást. A Belügyminiszter 40.400/1944. III. sz. rendelete szerint a községek elöljáróságainak kimutatást kellett készíteniük arról, hogy milyen zsidó ingatlanokra van szükségük. A jegyzékben az ingatlanokat három csoportba elkülönítve kellett felvenni, az egyes csoportokon belüli sürgősségi sorrend megjelölésével. Az első csoportba kerültek a községháza, községi tisztviselői lakás, egészségház, napközi otthonos óvoda, levente intézmény, községi üzemek és egyéb célokra igényelt ingatlanok. A második csoportba sorolták be az iskolának, tanítói lakásnak szánt épületeket, a harmadikba pedig azokat az ingatlanokat vették fel, amelyekben a fontosabb köztestületeket kívánták elhelyezni. A rendeletnek megfelelően, Gyulán például, az elkészült kimutatás szerint az I. csoportba városháza bővítésre és kiegészítésre, városi tisztviselők lakáscéljára, egészségügyi intézmények elhelyezésére akartak épületeket felhasználni. Szintén ebbe a kategóriába tartoztak a levente sportpálya, az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) gyulai székháza, valamint a városi bikaistálló céljára igényelt ingatlanok. II. csoportba tartozó épület volt például a rabbiház, amelyben óvodát akartak elhelyezni. III. csoportba tartozott a már említett Cinczár Dezső és társai-féle épület, amelyben a vitézi székház kapott volna elhelyezést.44 A kimutatást 1944. június végén terjesztették fel a belügyminisztériumba, azonban a minisztérium még augusztus végén újabb adatokat kért a tárgyban a törvényhatósági jogú- és megyei városok polgármestereitől. A front közeledése miatt a fenti tervek már nem valósultak meg. Ugyancsak belügyminisztériumi körrendelet szabályozta 1944. június elején a „zsinagógák anyagának felhasználását”.45 Eszerint „valláserkölcsi szempontból” megengedhetetlen a zsinagógák kultúrházzá, mozgófényképszínházzá, raktárhelyiséggé való átalakítása, azonban ha a „használaton kívüli zsinagógák tekintetében - építésrendőri és közbiztonsági okokból — kívánatosnak látszik, az elsőfokú építésrendőri hatóság rendelje el lebontásukat”.46 Békés községben a főszolgabíró számos hátrahagyott zsidó ingatlant kiutalt az igénylők részére. 1944. június 10-én a Nemzeti Munkaközpont egyesületi helyiség céljából kapta meg Farkas Márton örökösei és neje, Bergstein Zseni Békés, Kossuth u. 26. sz. alatti házának kiürített szobáit. A házban lévő ingóságok, bútorok, szőnyegek, képek stb. az egyik szobába való behordása után csak az üresen maradt lakrészt vehette igénybe a Nemzeti Munkaközpont. A főszolgabíró utasította a községi elöljáróságot, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő lakbért állapítson meg, amelyet havonként előre a volt 44 MNL BéML V. 173. (MMI) 15726/1944. 45 MNL BéML IV. 407. b. (MMI) 14272/1944. 46 Uo. 95
