Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
K. Cseh Edit: Egy katolikus a holokausztban - Gáli Géza tüdőszanatóriumifőorvos és családja története
Zoltán ügyvédék fogadták be őket.20 Június 5-én költöztették át a családot a Sugárúti Braun-villában kialakított gettóba, amelyet akkor úri, kivételezett gettónak tartottak. A gyulai és a környékbeli zsidók jó része, köztük a két nagymama, az egykori zsidó templomban és környezetében, a zsidóudvarban kialakított gyűjtőhelyre került.21 A kényszerűen elhagyott szanatóriumi lakásban három napig tartott a leltározás a levéltári iratok tanúsága szerint, majd a bútorok és egyéb ingóságok elszállítása is három napot vett igénybe június végén és július elején. Ez utóbbi napon a szanatórium gazdasági intézője a következőket jelentette a polgármesternek: a szolgálati lakás bútorainak elszállítására munkások és fogatok jelentek meg a helyszínen. A levélírás napján derült ki, hogy a szanatórium betegei és személyzete Gáliék könyveit és berendezési tárgyait, úgymond, elhordták, és ezt a szállítási felügyelettel megbízott munkás nem tiltotta meg. A betegek és a személyzet tagjai a felelősségre vonáskor azzal érveltek, hogy ez ellen senki nem emelt kifogást. Fölvetődik a kérdés, meg akarták menteni, vagy el akarták orozni a javakat?22 Az intézkedések után visszaszerzett könyvekről másnap készült egy lista: 69 darab kötetet vettek számba, ebből harminc idegen nyelvű, orvostörténeti, történettudományi, művészettörténeti szakkönyv, irodalmi alkotás volt. A magyar nyelvűek között szakfolyóiratokat, történeti munkákat, például Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben egy kötetét, Arany János, Benedek Elek, Veres Péter, Nyírő József munkáit, a Magyar Rotary 1941. évi, utolsó évkönyvét, Vida Márton: ítéljetek című művét (1939) találjuk. (Ez utóbbiban az író a magyar zsidóság hazafias érdemeire igyekezett felhívni a nem zsidó közvélemény figyelmét az első zsidótörvény után.)23 A családot a többi üldözöttel együtt 1944. június 16-án szállították át a békéscsabai gyűjtőtáborba, majd onnan Auschwitzba.24 A dr. Gáli Géza nevére 1946 20 MNL BéML MMI Gyula város polgármesterének iratai 1944/10880. 21 MNL BéML V. B. 173. Gyula város polgármesterének iratai 1944/14686.; Gáli, 1981. 95.; Idekívánkozik egy szomorú történet, dr. Diósi Lajos szíves közlése alapján. Dr. Bernáth István irodalom- történész írta le egy fiatalkori, édesapjával, dr. Bernáth Kálmán gyulai járási és városi tiszti főorvossal kapcsolatos megrázó emlékét. Gáli Géza családja előre látott szenvedését, megalázását, a méltatlan halált (hiszen már 1942-ban így kommentálta profánul helyzetüket a londoni rádió híreit hallgatva: „Meg fogunk dögleni.”) végső elkeseredésében és családfőként is érzett tehetetlenségében öngyilkossággal akarta megelőzni. A gettó orvosi ellenőrzésére érkező kollégáját, Bernáthot arra kérte, szerezzen nekik mérget. Bernáth Kálmán természetesen nem teljesítette a kérést, de súlyos lelki válságot jelentett számára az eset. Balogh Isván, Békés megye történetének kiváló ismerője és megírója (Békés békétlenség. A Békés megyei zsidók története. Tótkomlós-Budapest, 2007.) szerint számos ilyen típusú történet kering a gettóba kényszerített orvosokról, mintegy „városi legendaként”, közszájon. 22 MNL BéML V. B. 173. Gyula város polgármesterének iratai 1944/17383. 23 Uo. 24 Kereskényiné Cs. E., 1994. 16. 82
