Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
került Békés megyeiek ugyanezen célpontok felé utaztak. A június 27-én elindított szerelvény több mint 2500 utasa között körülbelül 910 észak-békési volt, ők Strasshofba kerültek, a következő napon indított szerelvény Auschwitzba ment, a vonat marhavagonjaiban 685 Békés megyei lehetett.42 Az utazás körülményeit sokan leírták: egy-egy marhavagonba 80—100 személyt zsúfoltak össze, egy vödör szolgált WC-ként, egyben volt az ivóvíz, amíg el nem fogyott. A melegtől, a bűztől, a zsúfoltságtól és főként a szomjúságtól nagyon sokat szenvedett felnőtt és gyerek. Volt olyan vagon, amely annyira zsúfolt volt, hogy tizenöt fiatal egymást rendszeresen váltva állt, hogy az idősebbek ülhessenek. A leírásokból az derül ki, hogy az emberek az utazás elején ingerlékenyek voltak, konfliktusok, veszekedések robbantak ki, egy idő után viszont a többség apátiába süllyedt. A deportálást fiatal lányként átélő békéscsabai Benedek Judit visszaemlékezésében azt írta, „Kassától kezdve a megérkezésig egy nyugtalankodó néni kivételével szótlan és fásult volt mindenki”.43 Természetesen az anyák és a felnőtt családtagok — ha maguk megfelelő mentális állapotban voltak — igyekeztek gyermekeik számára könnyebbé tenni az utazást, de erre is alig-alig volt módjuk. A június 26-án induló vonaton szülés is történt. Az előrehaladott terhes békési Gelb Rózának a szerelvényt kísérő csendőrök ígérték, hogy, ha Kassáig megszületik a gyermek, a németeknek való átadás előtt gyermekével együtt elhagyhatja a vonatot. A gyermek megszületett, de nem engedték le őket Kassán, az anya és az újszülött Auschwitzba került.44 Az Auschwitzba való megérkezés a 14 éven alóli gyermekek nagy többsége számára a véget jelentette. Ugyancsak a holokauszt legismertebb eseményei közé tartozik az úgynevezett szelektálás, mikor is a gyermekeket, az időseket és a munkaképteleneket „balra”, vagyis a közeli halálba küldték. A gyulai túlélők egyike, Fodor Magdolna az adott pillanatban nehezen átlátható helyzetet a következőképpen idézte fel: „Elindították a nőket az orvos Mengele felé, aki kiválogatta az embereket. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi ez, egyik erre, másik arra. Szinte fel sem fogtuk azt, amit érzékelhettünk volna tulajdonképpen, hogy az öregek és a gyerekek azonos oldalra kerülnek. De küldtek oda fiatalokat is. A kisgyerekes anyáktól vagy elvették a kicsit, vagy gyerekestől az öregek oldalára küldték.”45 A többször idézett Szegő György is megörökítette a pillanatot: „Aztán egy orvos 42 Adatok uo. 59-60. 43 Benedek Judit visszaemlékezése. Uo. 304. 44 Balogh, 2007. 86-87. A szülést kísérő hangok a szomszédos vagonokba is áthallatszottak. Hatását Szegő György a következőképpen írta le: „A másik vagonban szült egy asszony. A csecsemő, aki itt nyert életet, valahol a Kárpátok és a lengyel iparvidék között, felsírt, hangja belehasított a vonat monoton kattogásába. Úgy éreztem, többet én sem bírok.” Szegő, 1999. 110. 45 Dr. Diósi Imréné Fodor Magdolna visszaemlékezése. Kereskényiné, 1994. 85. 70
