Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Bódán Zsolt: „BÉKÉS” antiszemitizmus - A zsidókérdés egy gyulai napilapban az 1930-as évek végén
fogalmazott ebben a kérdésben tisztán, hiszen alapvetően vallási, nem pedig faji alapon határozta meg a zsidóságot, ennek ellenére bizonyos esetben a kikeresztel- kedetteket is zsidónak számította. A BÉKÉS cikkeiben a vizsgált időszakban a „zsidó faj”, „idegen faj” rendszeresen visszatérő kifejezés volt. Itt is azonban, hasonlóan a zsidó kérdés végleges megoldásához, nem a náci ideológia, illetve fajelmélet szerinti értelemben volt használatos a faj kifejezés, tehát annak nem biológiai, mint inkább nemzeti-etnikai értelemben való használatával állunk szemben. Nem egy alacsonyabb rendű embertípusról, sokkal inkább egy, az európaitól különböző fajtáról vagy rasszról van szó, legalább is azokban az esetekben, ahol ez a kérdés a cikk alapján eldönthető.58 A zsidó különállás fentebb említett tétele azonban egyértelműen megfogalmazódik a cikkekben: a lap szerint tehát magyar zsidóról, illetve magyar zsidóságról nem beszélhetünk, csak magyar van, illetve zsidó.59 Egyenesen következik ebből a szemléletből a zsidó—magyar együttélés olyan sarkalatos kérdéseinek problémás volta, mint az asszimiláció, a kikeresztelkedés vagy a vegyes házasság. A BÉKÉS hasábjain megfogalmazódó antiszemita álláspont szerint a zsidóság számára az asszimiláció nem lehetséges.60 Arra az soha nem is törekedett, sőt tudatosan igyekezett megőrizni különállását. Az esetleges asszimilációs kísérletek, csakúgy, mint a kikeresztelkedések pusztán jól felfogott érdekből, számításból történtek.61 A lap több cikkben is foglalkozott az „áttértek” esetével, akik az első sorokban foglalnak helyet a templomokban, de valójában az új hit köntösében a régi zsidó szellemiséget viszik tovább.62 Természetesen a 58 „Ma már minden félig-meddig képzett ember tudja, hogy a magyar is, a zsidó is külön-külön nép, illetve faj. Ha valaki tehát magyar zsidóról ír, éppen olyan tudományos lehetetlenséget követ el, mintha azt írná, hogy mongol néger vagy indián maláji. A magyar az urál-altaji, a zsidó pedig a szemita-hamita népekhez tartozik. [...] A magyarok nagy része római katolikus, lutheránus, vagy kálvinista vallású, de vannak közöttük más vallásúak is, néhány esetben az izraelita vallást is felvették. A zsidók legnagyobb része Mózes hitű, azaz izraelita vallású, de vannak római katolikus, lutheránus, mohamedán stb. vallású zsidók is.” A zsidókérdés Magyarországon. Békés, 1938.03.24. 59 „A zsidóság problémáját nem vallási kérdésnek, hanem faji kérdésnek kell tekintenünk, s mint ahogy a négerből sohasem lesz magyar, se a magyarból néger, a zsidókból is csak zsidók maradnak, ha a plébániákat százszor is megjárják.” Krisztus és a zsidóság. Békés, 1938.02.23. 60 „Az, hogy a zsidóság napról napra magyarabb lesz, annyiban állja meg a helyét, mint az, hogy a négerek odalent Afrikában napról napra fehérebbek lesznek.” Bethlen és Rassay egy gyékényen, mint a zsidófaj védői. Békés, 1939.01.28. 61 „A zsidóság önálló, zárt állami életet él, mintegy fölemelkedik valamennyi állam fölé, s úgy képez minden államon belül, és valamennyi fölött is egyúttal egy vérileg nagyon is zárt népi egységet. [...] A baj ott kezdődik, hogy a zsidóság akárhol is telepszik meg, nemzetrontó és pusztító munkásságát azonnal megkezdi. Nem alkalmazkodik a vendéglátó nép törvényeihez, hanem kijátssza azokat, a saját mózesi és talmudi törvényei szerint él, azokat tartja be.” Örök sírásók. Békés, 1938.10.30. 62 „Elég egy zsidótörvény láthatáron való megjelenése, máris megindulnak a zsidó tömegek a rabbi hivatalokba, hogy ott bejelentsék a zsidó vallásból való kitérésüket. És megindul a nagy áramlat a különböző keresztény-keresztyén felekezetek papjai elé. Persze ezeknél a tömegeknél, amelyek ily könnyedén változtatják vallásukat, szó sem lehet az új vallás lelki megkívánásáról. [...] Aki nem tud, és nem is akar 49
