Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Bódán Zsolt: „BÉKÉS” antiszemitizmus - A zsidókérdés egy gyulai napilapban az 1930-as évek végén

ki a részét, a tűzvonalban csak elvétve lehetett látni zsidókat, ellenben hadiszállítóként mesés vagyonokra tettek szert, nemegyszer tisztességtelen úton.40 Az egyik legnagyobb felháborodást okozó visszaélést talán a fogalomszámba menő papírbakancs ügy jelentette, mely a BÉKÉS oldalain is rendszeresen visszatérő téma volt.41 Ha lehet, még az I. világháborús részvételénél is lesújtóbb vélemény alakult ki a zsidóság őszirózsás forradalom és tanácsköztársaság idején játszott szerepéről. Lényegében a magyarság minden gazdasági-társadalmi bajáért és legfőbbképpen Trianonért őket tekintették felelősnek, mint azt a BÉKÉS több alkalommal is hangsúlyozta.42

Visszatérve még néhány gondolat erejéig az ún. első zsidótörvényhez: a BÉKÉS által az elfogadásakor még üdvözölt jogszabályt 1939 őszén már elfogadhatatlannak tartotta a lap, azt túl enyhének, s így alkalmatlannak ítélte a zsidókérdés megoldására. Ugyanez a kritika fogalmazódott meg az időközben meghirdetett, a zsidók arányát bizonyos szellemi és gazdasági pályákon már csak 6%-ban maximáló ún. második zsidótörvény kapcsán is az év utolsó hónapjaiban,43 Ekkor már a BÉKÉS egyértelműen a nyilas álláspontot képviselte: lényegesen radiká40 ,,[a zsidók] nem bírták ki itthon a felmentettségi állapotot és a hadseregszállítók kénytelenek voltak a legnagyobb rohamok közben tanulmányozni, hogy milyen fogadtatásra lel a lövészárkok lakói között a papírbakancs és -köpeny, vajon kellőképp értékelik-e Przemyál éhségtől gyötört magyar ezredei a beküldött homokkonzervet. Nem tehettek róla* hogy ők voltak kénytelenek a kiegészítő keretek, a front mögötti hadtápvonalak állandóan pergőtűzzel elárasztott irodáit megszállni és a gyáva magyarokat a lövészárkok, meg az olasz sziklák kavernáinak kényelmes, sőt a legmesszebbmenőleg higiénikus eldorádójába kiküldeni.” így is írhatnánk. Békés, 1938.07.22.

41 „A háborús bakancs-szállítás miatt 16 szegény kis Szeged környéki foltozósusztert ültettek most a vádlottak padjára, akik tanúvallomásuk szerint páronként fillérért állították elő a nagy zsidóktól kapott anyagból a papírbakancsokat. Ézeket a szegény, éhbérért dolgozó kisembereket akarták a papírbakancs szállításért börtönbe ültetni azok a hitvány »nagy zsidók«, akik nemcsak, hogy a szörnyű papírbakancs- szállítás egész üzleti hasznát zsebre vágták, de még ezeket a kis cipészeket is éhbérért dolgoztatták. Ne higgyék a mai papírbakancs-szállítók és más Verő-Weiszok, síberek és hadicsalók, hogy a nemzetiszocializmus szemet fog hunyni azon a ponton, ahol a világháború zsidó markotányosainak sikerült a bőrüket megmenteni.” A nemzeti szocializmus résen lesz. Békés, 1938.10.27.

42 „[az országot] 1918-ban éppen túlnyomórészt a zsidóság köréből kikerült gonosztevők gyalázatos üzel- mei juttatták a sír szélére.” Csak természetes. Békés, 1938.04.23.; .»Hogy ezek az adottságok ma olyanok [.i.], az azoknak a bűne [...], akik a háború nyomorát minden erejükből igyekeztek elmélyíteni, hogy a maguk telhetetlen vagyoni éhségét a nemzet könnyéből és véréből kisajtolhassák. Azok tették szinte kilátástalanul nehézzé a magyar életet, akik szétzüllesztették a harctérről hazaérkező magyar hadsereget, akik legyilkoltatták a magyarság legjobbjait, akik a munkásnak csak margarint meg gerslit adtak, míg ők fényűzően dőzsöltek, akik egészen koldussá tették ezt a nemzetet, amelyet azok a nemzetek csonkítottak szinte halálra, amely nemzetekhez való magyar orientálódást a magyar baloldal olyan nagy igyekezettel propagálja, és amely nemzeteknek ma sem más a szándéka, ma is el szeretnék pusztítani a magyarságot. [...] Nem bánják ők, pusztuljon a magyarság, pusztuljon az ország, mely nekik nem nemzetük, és nem hazájuk* csak a profit ne jusson más kezébe.” A kormány értéke és becsülete. B

ékés, 1938.05.08.; A zsidóság I. világháborús szerepvállalásáról 1.: Gyurgyák, 2001. 88-109.; Fejtő, 2000. 180-191;

43 Az ún. második zsidótörvényről: Vértes, 1997. 44-66.; Gyurgyák, 2001. 143-152.

44