Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Soós Viktor Attila: Boldog Apor Vilmos, az üldözöttek megmentője
hatóságokhoz fordult orvoslásért. Először a városházára ment. Koller Jenő polgár- mester azzal mentette ki magát, hogy nem illetékes az ügyben. Onnan a megyeházára ment, az erdélyi származású Kászonyi Richárd főispánhoz, akivel baráti viszonyban volt. Nagy meglepetésére a főispán, jóllehet négyszemközt voltak, bizonyítani próbálta az akció helyességét és jogosságát. Erre az egyébként mindig választékos stílusú, finom modorú, példás önfegyelmű püspök elvesztette a türelmét, kiabálni kezdett és feltűnően kemény hangon kioktatta a házigazdát a keresztény magatartás lényegéről. A meglepődött főispán megpróbálta a feszültség enyhítését. Ö megérti, mondta, hogy egy katolikus püspöknek így kell gondolkoznia és cselekednie. Ezzel a gyatra mentegetőzéssel azonban csak olajat öntött a tűzre. Apor csak ennyit felelt rá: „Ha te katolikusnak vallód magad, úgy kell gondolkodnod és cselekedned, mint ahogyan a püspököd teszi!” Ezzel sarkon fordult és kézfogás, köszönés nélkül elhagyta az irodát.21 Győrből Apor Vilmos, Veszprémből Mindszenty József bombázta levelekkel, javaslatokkal Serédi Jusztiniánt a közös püspökkari fellépés és a közös, egységes keresztény tiltakozás ügyében. Serédi hercegprímás 1944. május 17-én levélben fordult püspöktársaihoz, melyben összegezte addigi tevékenységét és Sztójay miniszterelnökkel folytatott tárgyalásait.22 Apor Vilmos május 27-én válaszlevelet írt Serédi Jusztiniánnak, melyben újból kérte a közös pásztorlevél kiadására, vagy azt, hogy minden főpásztornak adjon szabad kezet hogy a hozzá tartozó területeken tájékoztathassák a híveket a kialakult eseményekről.23 A gettókba való összegyűjtés után megkezdődött a zsidóknak Németországba való kiszállítása. A deportáltak útja - utolsó magyarországi szakaszán - a győri egyházmegyén vezetett keresztül. „Apor püspök — olvassuk a Nemzetközi Vöröskereszt jelentésében — nemcsak ismerte a deportáltak szörnyű helyzetét, hanem meg is tett minden tőle telhetőt, hogy a szerencsétlenek sorsát enyhítse. Gyűjtést rendezett a javukra, és az útvonal mentén fekvő plébániák lelkészeit utasította, hogy az átvonuló deportáltakat segítsék.” Sőt még olyanokat is bekapcsolt a segélyakciójába, akik nem tartoztak alája. így például a Győr közelében lévő és a Héderváry gróf tulajdonát képező Gyulamajor intézőjét megkérte, hogy a titokban odaszállított ennivalót és bort osztassa ki a kiéhezett menetoszlopok tagjai között.24 A püspök számára a legfájdalmasabb élményt a budai úti barakkokban 21 Uo. 57-58. 22 Prímási Levéltár. Egyházkormányzati Levéltár. Serédi Jusztinián egyházkormányzati iratai 3795/1944. Közli: A Magyar Katolikus Püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között. II. kötet. Összeállította: Beke Margit. (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XII—XIII.) München-Bp., 1992. 431—438. 23 GyEL Boldog Apor Vilmos-gyűjtemény. Szám nélkül. Apor Vilmos 1944. május 27-én kelt levele Serédi Jusztiniánnak. Fennmaradt Apor Vilmos kézzel írt levéltervezete és egy másolat a levélről. 24 Közi, 1984. 58. io6
