Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Soós Viktor Attila: Boldog Apor Vilmos, az üldözöttek megmentője
nyílt állást foglalt ebben a fontos közjogi kérdésben.”8 1944. március 19-én, Hitler az ország megszállásával kényszerítette ki Kállay távozását és a neki engedelmes Sztójay Döme miniszterelnökségét. A megszálló csapatok Győrön át özönlöttek az országba. Apor püspöknek aznap délután Budapesten kellett volna lennie, hogy ott egy, már régebben elfogadott egyházi funkciót elvégezzen. De nem utazott fel a fővárosba. „Nekem — mondta - ma nem szabad az őrhelyemet elhagynom.”9 A püspököt Hitler lépése nem érte váratlanul. A Harmadik Birodalom vereségét bizonyosra vette és számított arra, hogy az egyre reménytelenebb helyzetbe jutó „Führer” a legbrutálisabb akcióktól sem fog visszariadni, hogy az összeomlást késleltesse. A katasztrófa közeledtét előre látó főpásztor már a német megszállást megelőző évben, 1943-ban igyekezett egyházmegyéje papságát a várható fejleményekre előkészíteni. Az espereskerületi üléseken nyíltan beszélt arról, hogy nagyon nehéz idők várnak az országra és a nemzetre. „Nemsokára itt lesz az idő — mondta az egyik gyűlésen a papságot ért nemzetiszocialista gyalázkodásokra utalva —, amikor majd nekünk kell védeni azokat, akik most minket támadnak.” 1940-ben alakult meg először a három katolikus társadalmi reformmozgalom, az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO), a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé (KÁLÓT) és a Hivatásszervezet összefogásával ezek csúcsszervezete, a Magyar Cél Mozgalom, későbbi nevén Magyar Szociális Népmozgalom, mely kapcsolatban állt Teleki Pál miniszterelnök köreivel. A mozgalom, melyhez nemsokára néhány más szervezet is csatlakozott, különféle okok miatt — mint a kezdeti elszigeteltség, Teleki Pál 1941-ben bekövetkező halála, illetve a háborús helyzet — hamarosan kifulladt, eljelentéktelenedett. 1943. június 23-án a három mozgalom elnöke - Meggyesi Sándor, a katolikus Hivatásszervezet országos elnöke, P. Kerkai Jenő jezsuita, a KÁLÓT országos elnöke és Freesz József, az EMSZO központi igazgatója - memorandumban fordultak Serédi Jusztin ián hercegprímáshoz, melyben beszámoltak ama szándékukról, hogy ezen szervezetek erőfeszítéseit egyesítsék és munkájukat koordinálják. Közös programjukra pedig a hercegprímás áldását és jóváhagyását — s ezáltal az egész egyház támogatását — kérték, s kifejezték óhajukat, hogy világi részről Kovrig Béla szociológus, mint a jövendő szervezet elnöke, egyházi részről báró Apor Vilmos püspök tanácsadóként segítse munkájukat. Aporban a mozgalom szervezői Telekihez hasonlóan tekintélyes, és eszmeileg is őhozzá, illetve hozzájuk közel álló személyiséget láttak.10 Apor Vilmos Győrött, a püspöki palotában 1943. augusztus 26-ára hívta össze 8 Adriányi, 1974. 9 Szolnoky, 1990. 10 Szolnoky, 1990. 119—120. 102
