Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A "hosszú 19. század" – Az integráció kora

CT "ID

ték, amelyeket nagy távolságokban lecövekeltek a földbe. Ennek az volt a célja, hogy az utasok ne tévedjenek oldalra.” Az útépítés elég nehézkesen haladt, i9io-re a fontosabb utakat magában foglaló 518 km hosszú megyei úthálózatból 349 km - 67 % - volt kövezett út.

1867 után differenciálódott a közigazgatás és a korábbinál jóval sűrűbb szövetű intézményhálózat fogta össze a megye társadalmát. 1871-ben a községi törvény rendezte a helyi közigazgatás kérdéseit: a megye nagyobb településeinek lakói közül egyedül Gyula választotta a nagyobb autonómiát adó rendezett tanácsú város státust, a többi nagy település nagyközség lett. A rendezett tanácsú városban inkább a tanult kisebbség - korabeli kifejezéssel: intelligencia — kezében, míg a községekben a jómódú birtokos parasztság kezében volt az irányítás. Törvény rendezte az igazgatástól elválasztott jogszolgáltatás helyzetét, és a közbiztonság felett őrködő intézmények működését. A társadalom egészét átfogó intézményrendszerek közül az iskolák is óriási átalakuláson mentek át. Az 1869. évi népiskolai törvény 6 és 12 éves kor között kötelezővé tette az elemi népiskolai oktatásban való részvételt. A gyarapodó számú felekezeti és községi népiskolák tanítóinak köszönhető, hogy 1880 és 1910 között Békés megyében 64,2%-ról 81,8 %-ra emelkedett a hat éven felüli népességben az írni-olvasni tudók aránya. Ipariskolák, polgáriskolák jöttek létre, a szarváéi