Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A "hosszú 19. század" – Az integráció kora

emelkedett hangulatú népgyűlésen demonstrálta a forradalom céljaival való azonosulását. A március 22-i népgyűlés ugyanazt az élményt adta a résztvevőknek, mint március 15-e a pestieknek. A megye népgyűlésen elfogadott nyilatkozata a következőképpen kezdődik: „Mi Békés vármegyének 100 000 főnyi összes megyei népségünk nevében, és képében, mai napon először egybesereglett rendkívüli népközgyűlésre, buzgó fohásszal és osztatlan hálával járulunk minden előtt az igazságos Isten mérhetetlen kegyelméhez, mely nekünk e nagy napot, az üdvözítő alkotmányosság, és közszabadság örömnapját, megérni, s a nép százados óhajtása teljesülésének részeseivé, s tanúivá lennünk megengedé...” A dokumentum fogalmazói pontosan tudták, hogy „egész századok művét órák alatt szerencsésen bevégző jelen nagy napjainknak” tanúi és alakítói.

Az ünnepi hangulat és a lelkesedés az áprilisi törvények kihirdetése után alábbhagyott. Békésben a jobbágyi státusból való felszabadulás első öröme után sorjázni kezdtek a kérdések: mi lesz a közös vagy már elkülönített legelőkkel, kit illetnek a kisebb királyi haszonvételek, hogyan alakul a szerződéses földek sorsa. A már lezajlott s a jobbágyok szerint hatalmi eszközökkel, sérelmükre keresztülvitt legelőelkülönözések megváltoztatását nem engedték a törvények. Ahol szőlőt termeltek, ott sok ösz- szeütközést váltott ki a bormérés körüli vita. Nevezete-