Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A "hosszú 19. század" – Az integráció kora
...-.J í „hosszú 19. századaz integráció kora A korábbi jámborsághoz képest egészen meglepő, hogy 1835-ben az örökváltság ügyében a megye nyílt konfliktust vállalt az udvarral. A hirtelen fordulat okait keresve regisztrálhatjuk, hogy a felszín alatt már régóta készülődtek a változások: 1798-ban felosztották a Harruckern-örökséget, ezt követően több arisztokrata család vált Békésben birtokossá. A Wenckheim, a Stockhammer, a Károlyi és a Bolza család is jelentékeny terület ura lett. A 19. század elején egyik-másik Harruckern-örökös birtoka már aprózódásnak is indult. Párhuzamosan nagyobb arányt öltött a nemesek betelepedése. Az 1840-es évek elején már mintegy 1200 nemes család élt a vármegyében. A férfikor küszöbére érkeztek a nagyobbrészt Felvidékről betelepült, vármegyei vagy uradalmi tisztségeket ellátó apák már Békésben született gyermekei — egy olyan generáció, amely a felvilágosodás és a nemzeti ébredés szellemétől átformált iskolákban szerezte műveltségét. Nem utolsó szempont, hogy a reformkorban meghatározó szerepet játszó középbirtokos családok zöme a maga erejéből szerezte meg békési birtokát. Közvetlen gazdasági tapasztalataik lévén, érzékenyebbek voltak, a gazdasági és társadalmi átalakítást célzó reformeszmék
