Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
Az újratelepülés és az újjáéledés
.................... ságá t és könyveit az ország határain túl, elsősorban német nyelvterületen számon tartották, A kezdeti időkben a legnagyobb hatalom a Harruc- kern család kezében volt. Azt követően, hogy Harruckern János György megkapta Békés megye területének nagy részét, a frissen újjáalakult vármegye tisztikarával folytatott rövid csatározás után a politikai hatalmat és az igazgatási funkciót is maradéktalanul magához ragadta. 1729-ben megkapta a főispáni tisztséget, három év múlva ténylegesen is átvette a megye irányítását. Nem volt nehéz dolga, mert a megyei nemesség létszáma rendkívül alacsony volt. Karácsonyi János adatai szerint még 1785- ben is csak 254 nemes lakott a vármegyében, ezek egy része is jobbágytelken élő nemes volt. Más részük pedig közvetve vagy közvetlenül a Harruckern család, majd örököseik szolgálatában állott. Azaz a vármegyének az első számú birtokos családon és a két kisebb uradalom tulajdonosain kívül nem volt politikai érdekei megfogalmazására és képviseletére képes elitje. Sőt, a megyét reprezentáló nemesség a maga gazdasági érdekeit sem mindig tudta megvédeni: az udvar azon pénz- és adóügyi rendeletéit, amelyeket más vármegyékben sérelmi felzúdulással fogadtak, Békésben rendre lojálisán tudomásul vették. Még az általános tiltakozást kiváltó adóemelések ellen sem zúgolódtak. Például 1822-ben királyi pátens rendelte el azt, hogy az adót ezentúl nem váltópénz
