Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A nyugodt fejlődés évszázadai

György őrgrófnak is nyújtott kölcsönt. Még az 1530-as években is úgy adták meg a gyulai uradalom értékét, hogy az uradalomban 100 olyan jobbágy van, aki 1000 forintot és 1000 olyan, aki 100 forintot adhatna kölcsön a földesúrnak. E jobbágyok többsége feltehetően gyulai volt. A középkori történetének zenitjén — Bácskai Vera számításai szerint - 3 000 lakosú Gyula polgárainak mintegy negyede kézműves és kereskedő volt.

A városiasság más, egyértelmű jeleit is megtaláljuk a korabeli forrásokban: a megnagyobbított, háromhajós gótikus templom mellett ekkor már ferences rendház is működött a városban. Az ispotályt a fénykorát élő, kiemelkedő javadalommal bíró plébániatemplom működtette. A helyi iskola színvonalára utal az a tény, hogy a 16. század elején az európai egyetemeken feltűntek a gyulai diákok. A nyugat-európai várostörténetekből tudjuk, hogy egy rétegzett, igazi város históriája tele van színes történetekkel: irodalmi művekben megformálható, hol tragikus, hol szatirikus eseményekkel. A Gyula 15-16. századi történetét kutató Bácskai Vera a nagyarányú forráspusztulás ellenére is talált az iratokban efféle históriákat. Az 1520-as évek végén az Oláh János gyulai bíró és Somogyi Ferenc gazdag kereskedő közötti, politikai intrikákkal, asszonyszöktetés- sel, a kereskedő nagy posztókészletének lefoglalásával tarkított küzdelem érdekes alapanyagot adna akár egy

c2S-