Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A nyugodt fejlődés évszázadai

------CT D-----l

akott a népesség egy településen. A településhelyek állandósulása arra utal, hogy egy-egy falu lakói ekkor már sokkal kevésbé voltak kiszolgáltatva a természetnek.

A fennmaradt összeírásokból a népesség számának alakulására is következtethetünk. A Körösök völgyében kisebb falvak alakultak ki, ezeken a településeken átlagosan 30 család lakott. A nagyobb falvakban 120 család is élt. A településstruktúra csúcspontján a városok álltak. Békés megyében szabad királyi város nem volt, Gyula, Békés és egy időben Szentandrás tartozott a mezővárosok közé. Gyula lakosságát a - 15-16. század fordulóján - a kor kutatói 3 000 főre becsülik, Békés lakóinak száma nem érte el a 2 000 főt. Az 1560-as években készült portaösszeírások alapján a mainál lényegesen kisebb Békés megye 65 településének lakosságát 20 000 főre becsülik. A 16. századi Békés megye történetét vizsgáló Csípés Antal 30 000 fős lakosságot is elképzelhetőnek tart.

A térség 14-15. századi történeti fejlődésének lényegét Gyula város története mutatja meg a legpontosabban. A gyulai uradalom kapcsán szó esett arról, hogy a város a Losoncziak idején uradalmi és földesúri székhely lett. 1403-ban 43, a század végén már 73 település igazgatási és gazdasági központja volt. A 15. század első felében a Maróthiak felépítették az egyelőre még csak földesúri lakhelyként és uradalmi központként szolgáló várat. A birtokos család és környezete, az uradalmi központ, a vár