Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A honfoglalástól az Árpád-kor végéig

-Hírszolgáltatások eladományozását rögzítik. Például I. Géza király (1074-1077) 1075-ben a garamszentbenedeki apátságnak dobozi szolganépeket adományozott. A vonatkozó oklevélrészlet a következőképpen rögzíti a királyi akaratot: „A Körös (Crys) folyó felett lévő Doboz (Duboz) nevű faluban Szent Benedek disznóit őrző három háznép szolgát adtam földjükkel együtt, akiknek törvényül adtam és rendeltem, hogy ahová csak a király disznói mennek legelni, oda menjenek Szent Benedek apátjának disznói is...”

A honfoglalást követő időszakban a későbbinél sűrűbb, aprófalvas településrendszer alakult ki a megye területén. Szinte minden kiemelkedő, árvíztől védett területen megtalálhatóak a korai települések nyomai - összegezte az utóbbi évtizedek régészeti feltárásainak eredményeit Szatmári Imre. A településszám megbecsülésére az Árpád-kor történeti földrajzának kutatója, Györffy György vállalkozott. O korabeli és későbbi okleveles említések, valamint analóg adatok összehasonlítása nyomán arra a megállapításra jutott, hogy a megye területén a tatárjárást megelőzően mintegy 150 falu létezhetett. Györffy ezt a számot a reális alsó értéknek tekintette. Megállapítását erősítik a régészeti feltárások. Szatmári Imre szerint Békés megye területén a középkorban 200- nál is több egyházi épület állhatott, s jószerivel mindegyiknek volt Árpád-kori előzménye. A korabeli temploeI5Á>