Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
könyvészetiben.67 A folyóiratnak legjobb időszakában 250 előfizetője volt, huzamosabban csak akkor maradhatott volna fönn, ha valamelyik intézmény mögé áll. Az egyetemi hallgatóként elindított és a szakmai tapasztalatok mellett figyelmet és elismerést hozó vállalkozás két évet ért meg. Ha Márki 1875-ben nem vonul be katonai szolgálatának teljesítésére, valószínűleg szerkesztette volna még egy ideig a lapot. A történeti, könyvészeti tárgyú írások mellett Márki fordított verseket, a napilapokba írt színikritikát, és Marquis Jean d’Or néven változatlanul publikált humoros írásokat az Üstökösben. Sőt, általa fordított állatmesékből még gyermekkönyvet is állított össze. Mindemellett Márki társasági embernek számított, ahogy később aradi és budapesti középiskolai tanárként, majd kolozsvári professzorként is szívesen vállalt közéleti szerepet. A színházat nagyon szerette, különösen sok előadást látott első- és másodéves korában. Tárgyszerű adatrögzítésre törekvő naplóbejegyzései közt egy-egy lelkesült mondatot is találunk az őt legjobban megragadó produkciókról. „A Nemzeti Színházban megnéztem, vagyis inkább élveztem Beethoven Fidelioját. Isteni zene!” — olvashatjuk 1873. május 20-i naplóbejegyzésében. Ha nagyobb politikai fordulatra vagy a közvéleményt erősebben foglalkoztató vitára lehetett számítani, el-elment a parlamentbe is, és a karzatról végighallgatta a szónokokat. Mint aktív, beszélni, írni tudó embert megválasztották az egyetem olvasókörének, segélyegyletének különböző vezető posztjaira. Rendelkezett szervezőkészséggel, néhány társával együtt sikeresen megszervezett egy, vezető fővárosi művészek részvételével lebonyolított jótékony célú előadást. A fehér asztal melletti baráti társaságot, a poharazgatást is kedvelte, a kor szokásainak megfelelően az ismeretségeket, a kapcsolati hálót folyamatosan gondozandó és gyarapítandó értéknek tekintette, olyan tényezőnek, amely kinek-kinek döntő módon befolyásolja életét. A megismert emberek nevét, a tegeződést megpecsételő „Bruder” tényét gondosan rögzítette naplójában. Egy alkalommal rövid magyarázatot is fűzött bejegyzéséhez: „Nagyon szeretném, ha pár percnyi, vagy talán egész életemre ható ismertségeim születése pillanatát mindig följegyezhetném.. ,”68 Az egyetemista Márki szinte minden területen előlegezi a majdani egyetemi tanár, vezető történész szerepfelfogását. Márki saját korában élvezett ismertségét és hatását nem csupán hatalmas, kiemelkedő csúcsokban sem szegény életműve magyarázza. O azon történészek közé tartozott, akiknek jutott ereje a tankönyvírásra, a tudományos és közéleti posztok betöltésére, kutatási eredményeinek népszerű formában való megjelentetésére is. Mindemellett többrétegű, hatalmas kapcsolati hálót működtetett haláláig. Az Akadémia Kézirattárában, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának Régi Könyvek Tárában őrzött vaskos 67 Napló, 1874. március 15.; A naplóba bemásolva: Drei Capitel über ungarische Bibliographie. Az Oesterreichische Buchhändler Correspondenz, 1874. március 14-i szám részlete. 68 Napló, 1875. május 31. 94
