Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
te. Mint ötödikes, felsős gimnazista, egyik szerkesztője lett az iskola Repkény c. lapjának. A Repkény az 1868—69. évi tanév elején „csírázott ki”. Vidéki, sőt országos lapok is felfigyeltek rá, a szerkesztők ugyanis „hivatottnak érezték magukat az 1866/8-i törvényeket »a józan gondolkodni tudás« megfontoltságával elítélni”.46 Az igazi botrány a tanév vége felé, májusban tört ki, mikor is Márki az iskolai törvények helyi kihirdetéséről — mintha csak az Üstökösbe írta volna Marquis Jean d’Or néven - kedélyesen ékelődő tárcacikkben számolt be. Azzal kezdte, hogy az iskolában általában jól mulatnak a diákok, legutóbb is humoros felolvasást tartottak — az iskolai törvényeket olvasták fel. A szigorú szabályok közül főként azt nehezményezte, hogy a színházlátogatáshoz nem is tanártól, hanem egyenesen az iskola igazgatójától kellett engedélyt kérni. Becsúszott egy sziporka a miniszteri elmeficamokról és sikamlásokról is. Ez különösen súlyosan esett latba. A kultuszminisztériumtól tartó, gyorsan összeülő tanári „bíróság” úgy döntött, az ügy minősítése „consilium abeundi” — iskolából való eltanácsolás.47 Márki mellett a lap egy hatodikos szerkesztőjét is kitiltották az iskolából. Júliusban jóakaróinak köszönhetően letehette a záróvizsgát, de hogy „magasabb helyen” is mennyire odafigyeltek az ügyre, az nyomban kiderült. A minisztérium az iskolától írásos magyarázatot kért arra, hogy a kizárás után — következetlenül — miért engedélyezték a záróvizsgát.48 A kizárásra 1869. május 12-én került sor, a Nagyváradi Lapok ezen a napon is közölt történeti tárgyú Márki-cikket. Az ügy nagy sajtóvisszhangot váltott ki, az iskola igyekezett elkerülni azt, hogy a sajtószabadság védelme címén a katolikus iskolákat támadják. A Nagyváradi Lapokban egy premontrei főgimnáziumi tanár kétrészes, kolumnás vezércikkben kommentálta az eseményeket, és próbálta levonni a tanúságokat.49 Márki ebben az ügyben nem szólalhatott meg, de a fegyelmi eljárás eseményeit bizonyosan nem fakuló emlékként őrizte meg. Naplójában, többször utalt rá, s barátai és tanítványai visszaemlékezései szerint gyakran elmesélte a históriát. A Nagyváradot elhagyó diák nem mutatott megbánást, sőt, nővére feljegyzései szerint, a testvérek még némi visszafogott büszkeséget is láttak rajta, amikor a vesztes csata után hazatért Sarkadra. A szülőktől nem kellett tartania, az amúgy szigorú apja oly méltánytalannak tartotta az eljárást, hogy amikor az iskola jelezte, egy amolyan „kegyelmi kérvénnyel” később lehetne próbálkozni, még az ötlet felvetését is elutasította. Nagyváradon tanuló fiát átvezényelte Pozsonyba, ezt a váltást a német szó miatt később egyébként is tervezte volna. Egy év múlva Márki Sándor legkisebb öccse, Gábor is Pozsonyba került, őt is a nyelvtanulás miatt küldte el apja az ország másik sarkába. Márki gond nélkül illeszkedett be az általa megszokott bihari világtól igen46 Károlyi, 1869. 47 Bíró, 1927. 8. 48 Napló, 1873. június 10. 49 Károlyi, 1869. 89
