Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről

Társaság 1915-ben Debrecenben tartott közgyűlésén mondott elnöki megnyitó beszédében: „Háborús nehéz időket élvén [...] engedtessék meg nekem, hogy ez alkalommal - távol minden pártpolitikától - megemlékezhessem egy olyan protestáns, evangéliumi lelkű, bajnok vezérünknek harcairól, aki ifjú korától fogva egész haláláig nem csupán saját családjáért, nem csupán a hazáért és annak alkotmányos szabadságáért, hanem emellett a hazai protestantizmus jogaiért, szellemi és anyagi felvirágzásáért is többet tett és küzdött, mint bármely más hitrokonunk e hazában.”140

Tisza régi, jó barátja volt Podmaniczky Frigyes, akiről ezt olvashatjuk: „A másik politikus, akivel Zsilinszky még tanársága ideje alatt közelebbi érintkezésben állott, báró Podmaniczky Frigyes volt, aki mint evangélikus főúr és politikus, különösen a Bach-korszakban az osztrák Thun kultuszminiszter által kiadott úgynevezett egyházi pátens elleni küzdelemben tüntette ki magát, és csakhamar az evangélikus bányai egyházkerületnek felügyelőjévé lett.” Ezt az emlékezést kiegészíthetjük a bányai egyházkerület közgyűlésén 1908-ban elhangzott beszéd részletével: „Elvesztettük azokat a férfiakat, akik - mint vezéreink - igaz protestáns lélekkel évtizedeken át küzdöttek ezen egyházkerület élén a vallási és nemzeti eszmék diadaláért. Báró Podmaniczky Frigyes az alkotmány visszaszerzésének reményteljes, lelkes korában; FabinyTeofil pedig a nyolcvanas évek derekán vezették avatott kézzel és példás lelkiismeretességgel egyházkerületünk ügyeit. Mindketten Pest vármegyében kezdték nyilvános pályájukat és mindketten lelkesen küzdöttek az 1848-iki szabadságért és a protestáns autonómiáért. Bámultuk jellemszilárdságukat, tiszteltük önfeláldozó tevékenységüket, vallásos meggyőződésüket, igazságszeretetüket és különösen a kötelességérzetnek azt a magas fokát, mely ma már — fájdalom - ritkaságszámba megy. Méltók rá, hogy elvesztésük feletti fájdalmunk őszinte kifejezése mellett érdemeiket jegyzőkönyvileg is megörökítsük.”141 Zsilinszky az 1860-as években ismerte meg Podmaniczkyt, aki 1861-ben Szarvas országgyűlési képviselője volt. 1869-ben Zsilinszky mondta Szarvason az üdvözlőbeszédet Podmaniczky mint képviselőjelölt fogadása alkalmából. Politikai nézeteik is hasonlók lehettek.

Végül a mintaképek között a legidősebb, Prónay Gábor (1812-1875) már az 1839-1840. évi országgyűlésen feltűnt szabadelvű egyházpolitikai beszédeivel, és a reformellenzék tagja lett. Róla ez áll a följegyzésekben: „Meg kell jegyeznünk, hogy Zsilinszky még budapesti egyesült protestáns teológiai tanuló korában tanulta ismerni és tisztelni azokat a főurakat, akik a Bach-korszakban a protestáns egyház alkotmányának és szabadságának érdekében hazafias tevékenységet fejtettek ki. Ezek közé tartoztak az említetteken kívül báró Prónay Gábor, az ev. egyháznak nagyrabecsült egyetemes főfelügyelője...” Prónay 1861—1875-ig töltötte be az egyetemes egyházi és iskolai felügyelői tisztet. E visszaemlékezések nyomán ismét

140 Zsilinszky, 1915/a. 652.

141 Zsilinszky, 1908/d. 4.

66