Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről

nek úgyis kiszámíthatatlan fordulataihoz. Annál nagyobb állhatatosságot tanúsítanak azonban vallási meggyőződésükben és világszemléletükben.”120

Valóban igaz ez, ha a vallás és az egyház jelentőségét nézzük Zsilinszky életében és pályafutásában. Győry Vilmosról írta: „Egyház és haza volt két vezércsillaga...”121 Zsilinszky is mindenekelőtt magyar és protestáns volt egyszerre. Ez utóbbi azonban nemcsak a hitet jelentette, hanem számos más fontos, ezzel összefüggő tényezőt is. Evangélikus vallása gyermekkorától kezdve iskoláin, tanári, tudományos, politikai és közéleti és egyházi működésén át közösséget, társadalmi kapcsolathálót, valamint identitást formáló értékeket és kultúrát jelentett. Beletartozott ebbe a protestáns munkaetika, a munka megbecsülése vagy az önuralom és önmegtagadás, a szenvedélyek elfojtása. A 18. századi evangélikus vallású elődökéhez hasonlítható széles nyelvtudása, amelyben a latin, a német (sőt, mint láttuk, a francia és angol) mellett egy szláv nyelv, a szlovák ismerete is szerepelt, amit politikusként és a nemzetiségi kérdés szakértőjeként is hasznosítani tudott. A Békés megyei protestáns múltat és hagyományt kiválóan ismerte. O adta ki Gacsári István református lelkész Füzesgyarmati krónikáját.'22 Megírta a tíz évig Tótkomlóson lel- készkedő Wallaszky Pál, az első magyar irodalomtörténet szerzőjének életrajzát.123 E hagyományhoz természetesen kora modern eszméi felől közelített. Tessedik Sámuel működésében - akinek lefordította és megjelentette Önéletírását — saját eszméi előfutárát vélte felfedezni: „Szabadelvű, felvilágosodott és mindenek felett munkás ember volt, aki hazája elmaradottságát élénken érezvén, egyedül a honfiak értelmességétől és szorgalmától várta a jobb jövőt.”124 Elsősorban a tanügy és az ország anyagi helyzetének javítására fordította figyelmét. Küzdelmei megmutatják, miként kell szellemi és anyagi érdeket egyesíteni, az előítéletekkel szembeszállni, és hogyan kell egyházat és hazát takarékosságban, kitartó munkásságban és az ifjúság nevelésében szeretni. A reformáció és a protestantizmus értékelése nemcsak történelemfelfogása, hanem identitástudata szempontjából is lényeges szerepet játszott.

Zsilinszky elismerte a középkori egyház és papság érdemeit, így például az erkölcsök megszelídítése és a közműveltség előmozdítása terén.12'’ A reformáció előtt azonban a vallási, szellemi és erkölcsi viszonyok romlása következett be. Ebben a helyzetben bontakozott ki a kettős szellemi mozgalom, a tudomány és művészetbeli megújhodás — a reneszánsz — és ezzel kapcsolatban az egyházjavítás, a reformáció. „Mind a kettő egy közös forrásból származott; mind a kettő az emberi szellem diadalát, felszabadítását jelenti...”126 A fejlődést, a javítást megakasztó tényezők, a

120 Mályusz, 1925.

121 Zsilinszky, 1884-1885. 48.

122 Gacsári, 1880.

123 Zsilinszky, 1882-1883; Zsilinszky, 1910.

124 Theschedik [Tessedik], 1873. V.

125 Zsilinszky, 1880-1897. I. köt. 2-3.; Zsilinszky, 1915/b. 4.

126 Zsilinszky, 1880-1897. I. köt. 3.

63