Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
Mihály.101 Ez a tagság — többé-kevésbé rejtett módon — tovább szélesíthette Zsilinszky kapcsolathálóját.102 Természetes ekképpen, hogy számos helyen a szabadság fontosságát hangsúlyozta, ámde nem magában: „A nemzetek életében, történetében a virágzásnak alapját a szabadság és rend, a felvilágosodás és munkásság képezik... Amely nemzet - legyen annak kormányformája monarchia vagy köztársaság — képes a szabadságot rend által, a felvilágosodást szellemi intézetek által biztosítani, az boldog, mert annál a szellemi és anyagi jólét elmaradhatatlan.”103 A szarvasi egyenetlenségekből pedig ezt a tanulságot szűrte le: „Mert, csak ha mindenki öneszével tanul gondolkodni; csak ha a nép alsóbb rétege is meg fogja tanulni azt, hogy törvényes rend nélkül nincs szabadság; csak ha mindenki meg lesz győződve arról, hogy nem a lármázok, hanem a dolgozók a nép igazi barátjai: akkor fog bekövetkezni azon időszak, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán, t. i. a valódi népszabadság kora.”104 Zsilinszky tehát meg volt győződve arról, hogy társadalmi felfordulás, anarchikus állapotok közepette nem lehetséges előrelépés. A nép szenvedélyeit, indulatait nem szabad fölkeltenie a pártpolitikának. A forradalmat nem utasította el, de azt nem is annyira a nép csinálja, hanem az a hatalom, amely jogtalanul akar uralkodni rajta: „Sohasem okozza az előre való törekvés, a józan reformok behozatala, hanem mindig az, aki a haladás útjába erőszakos akadályokat gördít.”105 Túlzás, dicsvágy, vak szenvedély tévútra viheti a forradalmat: „A francia nagy forradalomban hangoztatott nagyszerű eszméknek senki sem ártott annyit, mint a rémuralom férfiai, kik csupa rajongásból vérlázító üldözést folytattak a más nézetű polgárok ellen.”106 A jakobinusok uralma alatt a francia forradalom lealjasodott, a szabadság jelszava a leggonoszabb tettek eltakarására szolgált. „De vajon ilyennek kell-e lennie okvetlenül minden forradalomnak? Nem lehet-e képzelni olyan forradalmat is, mely menten minden túlzásoktól, fölszabadítójává és megváltójává lesz valamely 101 EOL VIII. ZsM. 2. 383. cs. (páncélszekrényben). Egy jelvény évszámából (000872) kiderül, hogy 1872- ben már tag volt. Egy oklevél pedig azt tanúsítja a Körös völgyében dolgozó IV. sz. káptalannak, hogy Zsilinszky a Magyarország Nagy-Oriensének védelme alatt Békés-Csaba keletén dolgozó Béke c. páholy tagja és 1879. VII. hó 23-én a skót rítus 18. fokába felvétetett. Kötények, vállszalagok és egy 17. századi német diploma is megőrződött a hagyatékban. A szabadkőművességről 1.: L. Nagy, 1988; Macnulty, 2006. 102 Buckle és Lecky művét egyaránt Aigner Lajos adta ki Pesten. Zsilinszkytől elsőként A széptan előcsarnoka c. munkát adta ki, majd szintén 1872-ben a Szarvas-monográfiát is. Miután más kiadók visszautasították, Aigner 1872. jan. 24-én kelt levelében vállalta el a Lecky-fordítás kiadását (EOL VIII. ZsM. 3. 5/1. d. 1. boríték). Aigner a Corvin Mátyás szabadkőműves páholy tagja és titkára volt 1870-1900 között. ÚMÉL I. köt. 15-16. Abafi Lajos néven 1900-ban jelentette meg A szabadkőművesség története Magyarországon c. kötetet (reprint: Bp., 1993.). Mint írja, ez kivonata német nyelvű monográfiájának (Geschichte der Freimaurerei in Oesterreich-Ungarn. I-V. köt. Bp., 1890-1900). 103 Zsilinszky, 1897. 23. (e tankönyv első kiadása: Pest, 1872). 104 Zsilinszky, 1872.60. 105 Zsilinszky, 1888.4. 106 Zsilinszky, 1880/b. 23. 6 o
