Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
emberek csak a kor teremtményei, a viszonyok tehetetlen bábjai. A demokratikus érzelmű történészek a nép szerepét emelték ki, a német történetfilozófia az eszmék, a korszellem korlátlan uralmát. (Csak Edward Gibbon, Thomas Babington Macaulay, Jacques Nicolas Augustin Thierry, Ranke és még néhányan bírtak ellenállni e szélsőségeknek.) A természettudományi vagy pozitív irány pedig a történelmi fejlődés minden jelenségében a természet törvényeinek kényszerű uralmát keresi. Comte, Emilé Littré vagy Buckle a haladás törvényeit összhangba hozták a mindenség törvényeivel, ezért tisztelet illeti őket. Zsilinszky tehát a pozitivista szemléletet követi, de annak determinizmusát nem tudja elfogadni. Nem lehet tagadni, hogy az emberiség történelmében bizonyos törvények uralkodnak. A kérdés az, hogy az emberi cselekedetek ugyanazon törvények alatt állanak-e, mint amelyek a természet jelenségeiben tapasztalhatók? Hiszen az ember nemcsak fizikai, hanem kiválóan szellemi és erkölcsi lény, és mint ilyen lehet a történelemnek tárgya. Értekezésében különösen a Buckle műve által képviselt determinista történetfelfogást bírálja, amely szerint nem az egyes nagy emberek esze, szíve és akarata dönti el a történelmi fejlődés menetét, hanem az általános okok, a dolgok természetében rejlő törvény, melynek kényszerű befolyása alatt állnak a legnagyobb emberek is. Mivel a morális erőt kiküszöbölte a haladás tényezői közül, csupán az értelmi haladást ismeri el (az erkölcsit nem), és ezért egyedül a tudomány embereinek hatását dicsőíti. Azt akarja bizonyítani, hogy az emberi cselekedeteken ugyanaz a törvény uralkodik, mint a természet jelenségeiben, így nemcsak a véletlent és az isteni gondviselést, hanem még a szabad akaratot is tagadja. A liberális és humanista Zsilinszky nem fogadhatta el az egyéni autonómia és szabadság ilyen nagymérvű korlátozását. A szabad akarat (önelhatározási szabadság, melynél fogva képesek vagyunk az érzéki vágyak, a szenvedély ereje és a külvilág dacára is követni a jót, illetve az a tudat, hogy ha akarjuk, mi magunk fejleszthetjük és alakíthatjuk jellemünket) nem egyéb, mint magának az erkölcsi szabadságnak a tudata. Buckle tanát tehát az emberi nagyság és méltóság nemesítő hatása, valamint a történelmi fejlődés helyes szempontjából is vissza kell utasítani. Jellemző módon Buckle-lel szemben egy másik pozitivista gondolkodóra, Millre támaszkodik, aki hangsúlyozta a fejedelmek és a kormányok hatását a nemzetekre és a nagy egyéniségek befolyását a történelemre.71 Zsilinszky végül egy közbülső álláspontra helyezkedett. Az államférfinak is figyelembe kell vennie a közszellem áramlatát, a műveltségi közállapot meglévő feltételeit, ha szándékát keresztül akarja vinni. Kétségtelen, hogy az emberi tettek bizonyos törvények szerint alakulnak, a történelmi fejlődés egyéni jellemek és körülmények összehatásából származik. Minden embert, népet, kort és nemzedéket 71 Már 1875-ben a Békés c. lap szerkesztőjeként felhívta a tudománykedvelő közönség figyelmét John Stuart Mill világhírű munkájára, amelyet Dapsy László fordított magyarra: A nemzetgazdaságtan alapelvei s ezek némelyikének a társadalom bölcsészeire való alkalmazása cím alatt. Békés, 4. (1875) 7. sz. 53
