Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről

büszke volt arra, hogy mesterének vallhatta. Mint azt megemlékezésében hangsúlyozta, Székács életpályájából megtanulhatjuk, hogy „egy szerény iparos származású gyermek, kinek isten világos értelmet és meleg szivet, amellett ernyedetlen munkakedvet is adott, miként emelkedhetik fel magasra, miként válhatik az egyháznak, a hazának és a társadalomnak hasznos tagjává”.22 Szinte ugyanezt saját magáról is elmondhatta volna, hiszen ő is self-made man volt, aki tehetsége, szorgalma, kitartó munkája révén emelkedett föl. Egyik művéből kiderül, hogy jól ismerte Benjamin Franklin önéletírását. Úgy vélte, hogy Franklin élete a legtanulságosabbak közé tartozik: „Abból látni, mint lehet munka által meggazdagodni, mint lehet önképzés által tudományt szerezni s mindkettő által a haza és emberiség javát előmozdítani.” Az egykori nyomdászinas rendkívüli szorgalma révén oly magas polcra emelkedett, hogy amerikai követként gyakran királyokkal ült egy asztalnál.23

Székácson és Török Pálon kívül Pesten Zsilinszky tanára volt Filó Lajos, Ballagi Mór, Háberern Jonathán, Gönczy Pál, Bihari Imre, Kovács Gyula, a diáktársak között pedig ott találjuk Győry Vilmost és Thaly Kálmánt. A tanulás mellett Fabiny Teofil családjánál nevelősködött.

Tanulmányait a szokásos külföldi egyetemjárással, a hallei (1860 októberétől) és a Wilhelm von Humboldt alapította, igen színvonalas berlini (1861 áprilisától) egyetemen fejezte be. Mindkét egyetemen a teológiai fakultásra iratkozott be. 1861-ben őszinte rokonszenv fogadta a magyarokat, a Berlinben együtt diákos- kodó Zsilinszkyt, Győry Vilmost és Benka Gyulát: „Bárhol jöttünk össze a német atyafiakkal, mindenütt politizáltunk; ők is, mi is szidtuk a zsarnok osztrákokat...”.24 (A német egység ügye miatt kezdett erősödni a porosz—osztrák ellentét.) Zsilinszky megjegyzi, hogy ekkor fordult figyelme a politikai és a jogi tanulmányok felé. Közös tanárjuk volt Wilhelm Schott, akinek Kalevala-magyarázatai elragadták őket: „...különösen azért volt kedves tanárunk, mert mint finnista, a magyar nyelvből is értett valamit; s a feletti örömében, hogy bennünk magyarokban végre talált hallgatókra, oly lelkesen magyarázott, hogy vele együtt mindhárman vertük a padot elragadtatásunkban”.25 Győryt a neves történész, Johann Gustav Droysen előadásai is lenyűgözték. Nem kizárható, hogy néhány előadását Zsilinszky is meghallgatta, de erről nem maradtak jegyzetei. Friedrich Ludwig Georg von Raumer középkor-történeti előadását vette fel Berlinben, akiről viszont azt írja, hogy elvesztette Győry becsülését, mert az első órán a középkori magyarokról elfogult gyűlölettel beszélt. Zsilinszky berlini egyetemi jelentkezési lapjából az derül ki, hogy ő is otthagyta Raumer előadását, mert tőle nem kapott értékelést és aláírást. Benka visszaemlékezésében azt írja, hogy Zsilinszky előbb a jénai (tévesen hallei helyett;

22 Zsilinszky, 1876—1877. 5. Kossuth-életrajzában is hangsúlyozza, hogy Kossuth „önerejéből, magas születés nélkül, annyi jelesek közt a legmagasabb emberi méltóságra bírt emelkedni”. Zsilinszky, 1868/a. 3.

23 Zsilinszky, 1873. 152. és 154. (első kiadás: Pest, 1867). E tankönyvében tanítványainak Franklin 13

életszabályát, ill. követendő erényét is például állítja.

24 Zsilinszky, 1884-1885. 53.

25 Uo. 54.

40