Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Katona Csaba: "A templomba járó öregeket faggattam […] a régi Csabáról." Haan Lajos mint ember és történész

munkájának első kötete Békés vármegye hajdana cím alatt megjelent. E terjedelmes kötet 327 sűrűn nyomott nagy 8-ad rétű lapon a nevezett vármegye történeti, statisztikai, népismei és helyrajzi ismertetését tartalmazza: míg a második kötet az idevonatkozó okmánytárat szolgáltatandja. Akkor lesz tehát tulajdonképpen bevégzett egész, ha majd e második kötet is világot látand. Részletes és illetékes ismertetést róla mi is csak akkor adhatunk; mindazáltal nem véljük korainak, ha a megjelent kötetről rövideden már is szólunk néhány tájékozó szót. Szerző munkáját két főrészre osztá; az elsőben: Történeti előzmények, XII fejezetben tárgyalja a vármegye általános történelmét kellő tekintettel a műveltségtörténetre, a legrégibb kortól egész máig; míg a másodikban: Békés vármegye egyes helyei: városok, faluk, puszták, egymásután külön-külön közli az egyes helyek részletes történetét, úgymint összesen 129-ét. Ezekhez betűrendes névmutató szolgál, s végül Pótlék egészíti ki a tartalmas kötetet. Szerzőnek munkája megírásánál, a gyűjtés tekintetében számos nehézséggel kellett megküzdeni, miután az alföldi vármegyék és nemes családok levéltárai, tudvalevőleg, a török világban legnagyobbrészt elpusztultak. Békés régibb irományait azonban Brandenburgi György a XVI. század elején, legalább részben — szerencsére — külföldre, Anspachba vitetvén, ezek a dú- lások elől megmenekültek, s II. József rendeletére a hazába visszaszállíttatván, a királyi kamara budai archívumába jutának. Innét meríthetett szerző a régibb kort illetőleg legtöbb adatot. Második főfontosságú forrása a gróf Károlyi nemzetség archívuma volt, de ez már jó részt az újabb időkre; végre — kisebb kútfőket nem említve — a múlt század elejétől, név szerint 1715-től kezdve, maga a romjaiból ekkor újra éledni kezdett vármegye levéltára. Szerző ez archívumokban, és egyebütt is, ahol csak szerét tehette — különösen Békés vármegyében — lehetőleg minden adatot összegyűjtött, s méhszorgalmának e művében lerakott gyümölcseit valóban méltánylattal kell szemlélnünk. Számos ismeretlen - habár sokszor aprólékos, de a tárgyhoz tartozó — adatra lelünk itt. S míg e tekintetben — valamint általában egész művével — Elaan igen jó szolgálatot tőn irodalmunknak és megyéjének: ebbéli teljes elismerésünk nyilvánítása mellett nem veheti tőlünk nehéz néven, ha őszintén kimondjuk, miszerint, a mű előadási modorát tekintve, szerettük volna, ha szerző kissé élénkebben ír, a kiválóbb eseményeket mindenütt egyforma részletességgel beszéli el, s a főbb alakokat — kiket olykor csak futólag érint — szemlélhetőbben kidomborítja. A mű ezáltal érdekességében bizonyára sokat nyert volna. Hogy pl. szerző (a 202-ik lapon) Károlyi Sándorral 1711-ben ostromoltatja Gyulát, 1705 helyett: azt sajtó- vagy tolihibának vesszük, s így még egynémely ily apróbb tévedést. Egyébiránt mind e fogyatkozások keveset vonnak le az alaposan és nagy szorgalommal írt derék munka becséből, melyet mint tanulságost és élvezhetőt, ezennel szívesen ajánlunk tisztelt olvasóink figyelmébe.”63

A Századok rövidesen arról is tájékoztatást nyújthatott, hogy a második kötet, azaz az okmánytár is kijött a nyomdából: „Békés vármegye hajdana. Szorgalmas 63 Tárcza. In: Sz., 3. (1869) 746—747.

28