Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Lakos János: Csánki Dezső, a történész és levéltáros

gyobb zsúfoltságban, a feladatokhoz mérten csekély és rosszul fizetett személyzettel működött az intézmény. 1878-ban 22, 1903-ban 24 fő volt a létszám, ezen belül 1878-ban 6 fogalmazó, 11 hivataltiszt (kezelő) és 3 hivatalszolga, 1893-tól 12 fogalmazó, 5 levéltári tiszt és 5 hivatalszolga beosztású alkalmazott dolgozott. Csánki pályafutásában is jelentős szerepet játszott Pauler azon törekvése, hogy jól képzett tudós levéltárosi gárda legyen a levéltárban. E törekvés sikerrel járt, elsősorban azért, mert a történettudomány művelését tervező végzett jogászok és bölcsészek nagy része máshol nem találhatott megfelelő elhelyezkedést. Kiváló történészek kerültek ily módon a levéltárba: pl. Ováry Lipót, Nagy Gyula, Tagányi Károly, Thallóczy Lajos, Komáromy András, Barabás Samu és a fiatalon elhunyt Szalay József. 1897-ben nem kevesebb, mint 7 akadémikus, 1 rendes és 6 levelező akadémiai tag, dolgozott az intézményben (Pauler, Jakab Elek, Ováry, Nagy, Csánki, Komáromy és Tagányi).

Ezek a tudós emberek munkaidejük tekintélyes részében hivatali teendőket kényszerültek végezni annak következtében, hogy az Országos Levéltár feladatkörébe tartozott a kormányzati és jogszolgáható szervek munkájának segítése: az ügyek történelmi előzményeinek felderítésével vagy iratkölcsönzéssel. Ugyancsak az ő feladatuk volt a magánmegkeresések megválaszolása, pl. genealógiai ügyekben. Különösen nagy terhet jelentett a nemességgel összefüggő ügyek intézése, főleg azt követően, hogy a levéltár ilyen ügyekben 1896-tól fenntartója, a Belügyminisztérium szakhatóságává vált. A nemességi, családtörténeti vonatkozású ügyek száma évről évre nőtt. Az ún. referens-szolgálatnak ez az ága volt az igazgatási tevékenység legtöbb energiát és időt követelő ága.3 Helységnév-ügyekben is bőven akadt dolga a levéltárnak korábban is, 1898-tól pedig a helységneveket hivatalosan felülvizsgáló Országos Községi Törzskönyvbizottságba kellett tagokat delegálnia az intézménynek, és rengeteg munkát igénylő nagyszámú kutatást kellett folytatnia. Nem lehetett elhanyagolni a növekvő számú kutatók tájékoztatását, kiszolgálását sem. Ilyen körülmények között levéltári szakmai munkára, az iratok átvételére, rendezésére és segédlettel való ellátására csak kevés idő maradt. Szerencsére a hivataloktól újonnan átvett iratok nagyrészt rendezettek és irattári segédletekkel ellátottak voltak. A levéltári hivatali és szakmai feladatok ellátása után fennmaradó munkaidőben (a munkaidő akkoriban csupán napi öt óra volt), illetve a szabadidőben nyílt lehetőség a történettudomány művelésére.

Pauler azt tervezte, hogy az egész levéltári anyagot korszakokba osztottan tár- gyilag átrendezik. Ez így szerencsére nem valósult meg, kivéve a Diplomatikai Levéltár kialakítását, az 1526. augusztus 29. előtt keletkezett oklevelek egy gyűjteménybe vonását. A fiatal Csánki röviddel kinevezése után e munkába kapcsolódott be Ováry Lipót irányításával. Nagy szakértelemmel és szorgalommal végezte feladatát, kezén több ezer oklevél ment át, az akkor a gyűjteményben lévő szinte ösz- szes Árpád-kori oklevél segédletét, az ún. kékcédulákat ő készítette el. így alkalma 3 Bélay, 1979.

IOO