Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Fekete Pál: Kalászszedés

kunkon a veszély! Holnap hajnalban, három órakor támadnak. Megérzésem beigazolódott. Matvej Matvejevics Lukácsot, a szovjet kiskatonát meg is büntették a jelzésért: a Gulágra került, aztán kényszerlakhelyen halt meg. Megadatott még életünkben egyszer - a Moszkvai Hadtörténeti Múzeum igazgatója, Malesenko marsall, és a Békés megyei származású dr. Györkéi Jenő ezredes, Hadtörténeti Intézetünk igazgatója jóvoltából -, hogy találkozzunk. Kijev és Zsitomir között, Bragyiscsevben; és egymás nyakába boruljunk azokkal az orosz katonákkal, akik a környéken átálltak, és ezért huszonöt év kényszermunkát kaptak. A következő találkozásom ezzel a hellyel már egészen másképpen játszódott le. Jobb kezemen bilincs, rajta lánc, bal bokámon bilincs. Egyedül álltam itt a nagyságos bíróság előtt, amelyről úgy gondoltam, hogy az örök isteni törvények szerint akar ítélkezni, és azt mondja: Ön ártatlan! Szabad! Kimehet az ajtón! A pártbizottság azonban közbelépett, visszavittek a gyulai börtönbe. Ezután kezdődött egy olyan kegyetlen vallatás, amelyről nem akarok Önöknek beszélni, mert sem szánalmat, sem valami mást, főleg glorifikációt nem akarok kiváltani.Túléltem, itt vagyok, boldog vagyok, hogy itt ülnek azok, akiknek apjuk, anyjuk, testvérei, nagyszüleik annak idején velem együtt küzdöttek ennek a városnak a megmeneküléséért. A következő állomás még szomorúbb volt. Itt jöttünk fel, ezen a lépcsőn tizenhatan. Kéz-, lábbilincs, köztünk vezetőlánc - ökörlánc. Két oldalt gumibottal pufajkások vezettek be, és a korábban tíz hónapi veréssel kikényszerített jegyzőkönyvek alapján - melyben bevallottuk, hogy mi szültük az anyánkat, és nem pedig az anyánk minket - előkészítették azt a komédiát, amelyet minden tisztességes ember csak gyalázatnak nevez.