Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek
zakhoz is meghívták őket; az utóbbi helyen Lisznyai koszorút kapott, Vahot szavalatát megújráztatták; ugyanitt és Pápán a papok is megvendégelték őket, Sümegen maga Ramassetter polgármester volt a mentoruk; Székesfehérvárott Boross Mihály, Pápán Szelestey László és Frank Ignác, Marcaliban a Nikláról átlátogató Berzsenyi-rokonok jelentek meg a produkciókon. Noha Vahot csakis a nyári dologidővel magyarázta növekvő veszteségeiket és dalidó-társulata szegedi feloszlatását, nyilvánvalóan más okok is közrejátszottak. Mivel a dalidó minden alkalommal dáridóba fordult, a fellépők egyre kevésbé tudhattak meggyőző élményt nyújtani. (A virtuóz zenészek és a műkedvelő versmondók közötti különbség már eleve adott volt.) Ráadásul - és ez lehetett a döntő ok - a közönség figyelme a közvetlen politika felé fordult. A turné második félidejében a közvéleményt már a községi törvénnyel szembeni ellenérzések hangolták, májustól pedig mindenki a franciák és a piemontiak Bécs elleni háborújának EszakItáliából érkező híreit figyelte. Erre utalnak egyébként Szilágyi Márton levéltári kutatásának vonatkozó eredményei is: a dalidó társulatot és két költőjét - mint lehetséges politikai veszélyforrást — a hatóságok figyelemmel kisérték ugyan, 102 de (az egyetlen debreceni verscserét leszámítva) sehol sem léptek közbe, a titkosrendőri jelentések aktáit pedig kiselejtezték. Az évtized végére a dalidók helyét az öntevékenységre építő, helyi irodalmi kultuszünnepek vették át, amelyekről egy korábbi alfejezetben már szóltunk. A vidéki műhelyek Többször említettük, hogy az évtized reprezentatív alkotásait létrehozó műhelyek tekintélyes hányada vidéken működött. A legjelentősebbek egyben életmódtípust is képviselnek. Madách Imre csesztvei kúriája, majd a családi birtokközpont, Alsósztregova két 102 Szilágyi 2001. 106-107.