Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa
visszafizetendő. Öt évig az író összes vagy válogatott műveibe is csak úgy veheti fel, ha az el nem adott példányokat bolti áron felvásárolja, a kiadó ezzel párhuzamosan azonban bármikor újra kiadhatja a regényt. Noha Jókai hamar „kinőtte" Müller feltételeit, a szórakoztató irodalom terén kárpótolta magát. Aranytól A nagyidat cigányokat 400 forintért vette meg, ugyanennyit fizetett Lisznyainak a Palóc dalok második kiadásának jogáért. 80 A prózáért ő is aránylagosan jobban fizetett: Degré Alajos 24 ív (2 kötetnyi) novelláért 200 forintot (1854), Vahot Imre 30 „szépirodalmi czikkéért" 350-et (1852). Müller Gyula tudatosan használta „a fiatal magyar irodalom előmozdítása" jelszót. A kevéssé ismert vagy új nevekkel kétségkívül vállalt kockázatot, ami ellen az örökös pénzzavarban lévő és ezért kiszolgáltatott helyzetű fiatal szerzők esetében a már tapasztalt körülbástyázással védekezett. Balogh Zoltán 7 íves verseskötetéért a tiszta jövedelem 1/3-át kérte 1854-ben, veszteség esetén viszont vállalta a költségek felét: a Balogh Zoltán költeményei 1855-ben meg is jelent; ezt 1856-ban egy újabb versfüzet követte. Beöthy László a Nesze semmi, fogd meg jól „humoristicai gyűjtemény"-éért 80 forintot kapott (1856), 1856-ban ugyanennyit az Ördög naplója c. humorisztikus naptár 1857-re kiadott kötetéért. Ugyanekkor szintén ennyiért szerződött Goldbach et Comp, c, kétkötetes regényére, ám szerepelt a kontraktusban egy tavaszi öltözék is (34 pengőforint értékben), az árát a naptár tiszteletdíjából vonva le. A közkedvelt, széleskörű személyes ismeretségei révén kockázatmentes szerzőnek számító Bernát Gáspár 1851-ben terjesztői szerződést kötött a könyvkereskedővel: Frescoképek c. karcolat- és novellagyűjteményének saját költségén kinyomott harmadik kötetéből átadott 200 példányt 100 forintért. Ha az 1852. márciusi József-napi vásár végéig 100 példány nem kelt volna el (közben volt még az 1851. novemberi Lipót-napi vásár is), Bernát ígéretet tett a fél áron való visszavásárlásra és a 100 forint 6%-os használati kamatának megfizetésére. Az üzlet azonban jól üthetett Sü Gulyás Pál: ^4 könyv sorsa Magyarországon, MKSz 1923. 189.
