Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa
zük: Gyulai egyre növekvő ellenérzéssel figyelte, hogy őt kritikai harcaiban nem segítő írótársa hasonló témákkal gyorsan népszerűsödik és gazdagodik. Az 1850-es évek irodalmi életének harmadik kulcsszereplője a kiadó maradhatott, hiszen kezét szerzői jogi törvény nem kötötte meg, bár 1853 és 1861 között Magyarországra is kiterjesztették az 1846. okt. 19-i császári pátens 13. §-ának hatályát, amely 30 évben szabta meg az írói tulajdon időhatárát. Az író lehetőségeit Tompa Mihály foglalta össze 1850-ben, amikor a Regék, beszélyek kötetéhez keresett kiadót: „Előfizetés útján nyomassa munkáját? Próbáltam! jobb ha magát agyonüti, kivált a ki nem Pesten, de Kelemérben lakik. (...) De az elszállítás pénze lekapása, s ezer millió komisz körülmény, megutáltatják az emberrel az előfizetési utat. Maga költségén nyomassa? Hol a pénz? hol az idő a keleméri embernek Pesten strázsálni munkája nyomatását? Bizományba adja! majd számolnak vele a könyvárusok 7 esztendő múlva. Eladja? ki veszi meg? ki adja meg illendő árát?" 72 (Megjegyzendő, hogy Tompa sikeres szerző volt: 1846-ban első kötete két kiadásban, 2000 példányban jelent meg Emich Gusztávnál.) Az adott esetben végül Heilprin Mihállyal egyezkedett Miskolcon, 200 forint honoráriumért. A Regék, beszélyek (1852) kötetével azonban a szerző nemigen büszkélkedhetett: „Belől sajtó és mindenféle hibák gyűjteménye, kívül lőcsei kalendárium." 73 A vidéki városban, ahol egy könyvkereskedő/kiadó és egy nyomda működött, ez a helyzet adott volt és maradt. A szakosodás azonban Pesten is lassan haladt. Heckenast Gusztáv, aki 1833-tól négy évtizeden át játszott fontos szerepet, sógorától, Wigand Ottótól vette át a kereskedést, de kezdettől foglalkozott kiadással is. Jelentős előrelépést jelentett 1841-ben egyesülése Landerer Lajos nyomdatulajdonossal. A kereskedési jogot 1848-ban el is adták. Vizsgált korszakunkban, 1852-ben 47 600 forintért vett házat az Egyetem utcában a nyomda számára, 1855-ben pedig (Landerer 72 TMLev I. 123. (levele Szilágyi Sándornak; Kelemér, 1850. nov. 6.) 73 TMLev I. 158. (levele Szász Károlynak; Hanva, 1852. febr. 2.)
