Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Nemzeti közintézmények 2.: a Nemzeti Színház

gedélyezték exhumálását és áthelyezését a Váci úti temetőből a Kerepesibe). Az Akadémiára tett adakozás, 1860. március 15. megünneplése és Széchenyi István halála után kerültek a nemzeti, sorsfordító események sorába „a költők ünnepei" (Kisfaludy Sándor szobrának felállítása Balatonfüreden 1860. június 11-én, a három nappal későbbi Berzsenyi-emlékünnep a Somogy megyei Niklán): „Valahára ismét magyaroknak érezhettük magunkat teljes s a legnemesebb értelemben; semmi sem emlékeztetett reá, hogy még nem miénk a haza..."

17 (Toldy listája az 1860-as Októberi Diplomával, „a törvény visszaállítása"-val zárult.) A magyar irodalom - akár Kazinczy idejében - pótolta, helyettesítette a politika hiányzó intézményeit. Nemzeti közintézmények 2. A Nemzeti Színház Szép jelképnek tekinthető, hogy 1848. március 15. pesti eseménytörténete a Nemzeti Színházban ért véget: a színházi nézőtér az 1840-es években nemcsak a szórakozásnak, hanem a „társalkodás"-nak, azaz a közéletnek is nyilvánossági fóruma lett. Hasonlóképpen: 1848/49-ben sem csupán a műsor átrendeződése és a színházban megjelenő politikusok, honvédek jelezték a forradalom igenlését. A férfiszemélyzet testületileg jelentkezett nemzetőrnek; Egressy Gábor 1848 nyarán szabadságidejét önkéntes fia mellett töltötte a délvidéki táborban, majd kormánybiztosként és gerillaparancsnokként szolgálta a szabadságharcot; harminc művész követte a kormányt 1849 januárjában Debrecenbe (közöttük a később Gyulán látott Schodelné és Jókainé Laborfalvi Róza, továbbá Lendvay Márton, Szigligeti Ede); díszelőadással köszöntötték 1849 tavaszán Pest felszabadulását és a Függetlenségi Nyilatkozatot. 17 Toldy Ferenc: Nagy napok II-VII. ÚMM 1860. dec, XII. füzet, 361-368.