Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák

Hírlapnak, s feltehetően ő volt az Újházy-féle amerikai magyar te­lepről tudósító is. 56 Bajza József, alfejezetünket nyitó, idézett levelében nem emlí­tette a menekülés elodázó változatát, a bujdosást, amelyet pedig kétszer is kipróbált. Először 1849 elején, amikor nem követte a kormányt Debrecenbe, hanem családostul a gyöngyösoroszi birto­kon, majd - Gyöngyös osztrák megszállása után, a város márciusi felszabadulásáig - a szintén megszállt Nógrádban tartózkodott, nemesi famíliáknál (a Platthyaknál Pásztón, Fráter Pálnál Csecsén) - és immár egyedül, hogy veszély esetén a közeli bányákba mene­külhessen. 57 1849 nyárvégén a bujdosás tömeges élethelyzetté vált, melyet azok választottak, kik netán bekövetkező politikai változás remé­nyében, nem akarták magukat megadni, és ismeretlen vidékeken, erdőkben, pusztákon rejtegették magukat, míglen Haynau rém­uralma végét érvén előjöhettek, és részint megmenekedtek a to­vábbi üldözésektől, részint szelídebb büntetésekben részesültek." 58 Ugyanez, költői önmeghatározás formájában: Míg elfelejthetem Az árulást, mely elveszte a hont, Avagy megérhetem, Hogy régi fényét nyerje meg viszont: Addig leány! én Bujdosó vagyok. (Sárosi Gyula: Bujdosó, 1849/50?) 59 50 Jósika brüsszeli tárcaleveleiből válogatás és Jósika-Podmaniczky Júlia di­vattudósítása: fósika Miklós Emlékkönyv, 40-63. és 68-75. Az előbbiek teljes kiadása: Jósika Miklós: Brüsszeli tárcalevelek és más írások, szerk. Szajbély Mi­hály, Bp. 2000. (Jósika Miklós és az 1848-as emigráció II.) 11-155. (főszöveg) és 275-286. (jegyzetek) A Magyar Hírlap levelezőire 1. Angyal i. m. 68-76. 57 Vö. Szűcsi József: Bajza József, Bp. 1914. 439. 58 Egy honvéd naplójából = VJÖM IV. 364. 5q Sárosi Gyula költeményei, prózai munkái és levelezése, id. kiadás, 193-194.

Next

/
Oldalképek
Tartalom