Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák

Hírlapnak, s feltehetően ő volt az Újházy-féle amerikai magyar telepről tudósító is.

56 Bajza József, alfejezetünket nyitó, idézett levelében nem említette a menekülés elodázó változatát, a bujdosást, amelyet pedig kétszer is kipróbált. Először 1849 elején, amikor nem követte a kormányt Debrecenbe, hanem családostul a gyöngyösoroszi birtokon, majd - Gyöngyös osztrák megszállása után, a város márciusi felszabadulásáig - a szintén megszállt Nógrádban tartózkodott, nemesi famíliáknál (a Platthyaknál Pásztón, Fráter Pálnál Csecsén) - és immár egyedül, hogy veszély esetén a közeli bányákba menekülhessen.

57 1849 nyárvégén a bujdosás tömeges élethelyzetté vált, melyet azok választottak, kik netán bekövetkező politikai változás reményében, nem akarták magukat megadni, és ismeretlen vidékeken, erdőkben, pusztákon rejtegették magukat, míglen Haynau rémuralma végét érvén előjöhettek, és részint megmenekedtek a további üldözésektől, részint szelídebb büntetésekben részesültek."

58 Ugyanez, költői önmeghatározás formájában: Míg elfelejthetem Az árulást, mely elveszte a hont, Avagy megérhetem, Hogy régi fényét nyerje meg viszont: Addig leány! én Bujdosó vagyok. (Sárosi Gyula: Bujdosó, 1849/50?)

59 50 Jósika brüsszeli tárcaleveleiből válogatás és Jósika-Podmaniczky Júlia divattudósítása: fósika Miklós Emlékkönyv, 40-63. és 68-75. Az előbbiek teljes kiadása: Jósika Miklós: Brüsszeli tárcalevelek és más írások, szerk. Szajbély Mihály, Bp. 2000. (Jósika Miklós és az 1848-as emigráció II.) 11-155. (főszöveg) és 275-286. (jegyzetek) A Magyar Hírlap levelezőire 1. Angyal i. m. 68-76. 57 Vö. Szűcsi József: Bajza József, Bp. 1914. 439. 58 Egy honvéd naplójából = VJÖM IV. 364. 5q Sárosi Gyula költeményei, prózai munkái és levelezése, id. kiadás, 193-194.