Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Megtorlás és irodalom
haditörvényszék távollétükben (in contumaciam) halálra ítélte, és az ítéletet jelképesen (in effigie) végre is hajtották. Az ítéletek indoklásában Jósika íróvolta nem kapott említést (OHB-tagsága és felsőházi tevékenysége szerepelt a rovásán), a többiek esetében azonban a politikai szerepvállalás és az irodalmi működés együttesen szolgált indokolásul. Csernátoni Cseh Lajos az OHB titoknoka volt, továbbá: „...az általa szerkesztett, a Martius 15-ke czímű radikal lapba iktatott, s mind a h. f. dynastia, mind a cs. k. hadsereg s annak vezérei ellen intézett gyalázó czikkei által a forradalom előmozdítását czélzó irányzatát nyilatkoztatta..." Mindezt 1849-ben a Közlönybe és saját lapjába, a trónfosztás szellemében írt cikkeivel tetézte. Sárosi Gyula - váltótörvényszéki tevékenysége mellett „...ott [ti. Debrecenben] a magas dynastia és más magas rangú személyek ellen irányzott, s az 1849. april 14 - ki felségsértő végzés előmozdítására czélzó gúnyiratot költött ,Arany trombita' czím alatt a forradalmi kormány orgánumainak és a törvénytelen országgyűlésen fölolvasta, nyomtatás alá adta, és azt, nemcsak Debreczenben nyilvános piacatok által kijelölt helyeken olvasta fel az összegyúlt népnek, hanem az egész országbani köröztetés útján is rosz szándékúlag a legnagyobb nyilvánosságra hozta." „Táncsics valódi néven Stán-csics Mihály" képviselősége mellett „szerkeszté a magyar munkások újságját, s több köztársasági s communisticus irányú röpiratokat bocsátott közre..." Kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték még ugyanekkor Oroszhegyi Józsát (alias Szabó Józsefet), a Pilvax egyik vezéregyéniségét, aki a kor szokása szerint nyilvános pályáját szépirodalmi publikációkkal kezdte, ám most gerillaőrnagyként és egy, a szabadcsapatokat védő/népszerűsítő cikkéértvonták felelősségre. ítéletét „in effigie" végre is hajtották. Bár 1851. november 6-án elfogták, ügyét - uralkodói kegyelem folytán - újratárgyalták, tízévi várfogságra ítélték, amelyből ötöt Josephstadtban ki is töltött. 18 18 Pesti Napló, 1851. szeptember 23. és 24.; a 6., 13., 27. és 33. sz. haditörvényszéki ítélet és A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Bp. 2000. [A továbbiakban: MIN] 356-357. (A szócikket Müllerné Lovas Krisztina írta.)
