Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Az allegorizálás kérdéseiből
megjelent. Madách is megírtad civilisatorban, hogy a németesítés ritka eredményeinek egyike volt a „huncut" szó meghonosodása (valóban a német, Hundsfott', azaz ,kutyaütő' magyarítása) - ám Tóth Soma verbunkos táncművész a kolozsvári színház 1850/51es évadjában el is táncolta a „Jaj, de huncut a német!"-et, miközben más, komikus karaktertáncaiban is célzásokat tett az önkényuralmi rendszerre, A „víg andalgó" zenéjére előadott táncot a közönség körében az eddigi színházlátogatási tapasztalatok mellett papírra rajzolt, koreográfiai ábrák segítettek értelmezni, „s az volt benne a dicső, hogy a meddig nem tudták meg a táncz jelentőségét, a tisztek és Bach-huszárok is tüzesen tapsoltak." 71 A verbunkos zenéhez fűződő illúziók, a stílusnak az irodalmi romantikával rokonítható klasszifikálódása avatta az 1850-es években nemzeti jelképpé a csárdást, amelynek lassú és friss tétele tökéletesen megfelelt a sírva vigadás két szélsőséges hangulati pólusának. Nemcsak a színpadon és a dalidók alkalmával, hanem a báltermek társastánc-divatjában is. Az abszolutizmuskori irodalom üdvöskéje, az 1839-ben született Bajza Lenke és kortársai számára ekkor volt a fiatalkor. 19 éves korában publikált, korábban már említett novellájában, Az esküben, amely az „ 185...dik év" farsangján, Pesten játszódott, éppúgy megtalálhatjuk a csárdás lelkesült dicséretét az illúziókkal együtt, mint idősebb pályatársai írásaiban: „Zarándi termeiben is eltánczolták a magyaroknak e kifejezésteljes tánczát, - ezt az ősi tánczot, melynek lassújánál a régiek elsírták bánatjukat, megünnepelték dicsőségüket, elméláztak, elábrándoztak a panaszos dallam mellett, (...) sa táncz frissével újra éledve feltámad a jövő, mely még a távolból mosolyg le ránk. (...) Mert ez az a d a 1, ez az a t á n c z, mely mellett sírva lehet vigadni..." 72 71 A koreográfia részletes leírása Molnár Györgynél: Világostól Világosig, Arad 1881. 60-61. 72 Bajza Lenke: Beszélyek, Pest 1858. II. 13-15.
