Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Az allegorizálás kérdéseiből

sűrítette. A vers újabb elemzői rámutattak arra is, hogy az Előszó éppúgy elindult a jelképalkotás irányába, mint Arany említett versei, és hogy az utolsó nyolc sor a maga romantikus iróniájával vissza is lépett ettől.

67 Az önmegszólító A vén cigányt (1854) már Schöpflin Aladár az Előszó folytatásának,^ szinte párversének tekintette - a romantikus rapszódia szintjén. Újabban azonban akadt olyan elemzés, Szajbély Mihályé, aki a vers szerkezetét a reformkori Vörösmarty-allegóriák egyik közismert darabjára, a Lengyelország sorsát ábrázoló Az élő szoborra (1841) vezette vissza.

68 Az idősebb költők esetében az allegorikus ábrázolásmód lehetősége tehát nemcsak adott volt, de pályájuk folytonosságát is biztosította - azoknak a hagyományoknak talaján, amelyek a magyar klasszicizmust és romantikát mindig is összekötötték. A fiatalabb Vajda János pályáján viszont a két, páros versként is felfogható allegória, A virrasztók és a Hajótöröttek (mindkettő 1857) fordulatnak számított. Emberi (kényszersorozása a császári hadseregbe) és férfiúi kudarca (a Gina-szerelem) után az 1857. szeptember 1 -jei császári amnesztiarendelet, amely lehetővé tette az elítéltek vagyonának visszaszolgáltatását és az emigránsok tömeges hazatérését, hazafiúi és közéleti költői mivoltában ejtette kétségbe, minthogy ebben 1848/49 elárulását, a passzív ellenállás feladását rettegte.

69 Az allegóriák sikerét igyekeztek a másod- és harmadvonal kölb7 Mártinké András: Előszó = Miért szép?, szerk. Mezei Márta és Kulin Ferenc, Bp. 1975. 347-366. és Szegedy-Maszák Mihály: A kozmikus tragédia romantikus látomása (Az Előszó helye Vörösmarty költészetében) = „Ragyognak tettei... " Tanulmányok Vörösmartyról. szerk. Horváth Károly, Lukácsy Sándor, Szörényi László, Székesfehérvár 1975. 333-364. b

* Schöpflin Aladár: A két Vörösmarty (1907) = Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok. Bp. 1917. 9-18. és Szajbély Mihály: Előreutalás és késleltetés Vörösmarty két versében = „Ragyognak tettei...", 317-332. üq Vö. VJÖM I. Kisebb költemények 1844-1860, s. a. r. Barla Gyula, Bp. 1969. 188-189. és 191-192. (főszöveg), illetve 485-492. és 494-495. (jegyzetek). Véleményünk annyiban tér el a jegyzetíróétól, hogy ő a krími háborúhoz fűzött forradalmi remények meghiúsulásához kötötte a verseket, csakhogy a háborút lezáró párizsi békét már 1856. március 30-án aláírták.