Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Az allegorizálás kérdéseiből
ténet-írás megkülönböztetett figyelemmel fordult az 1850-es évek lírikus Arany Jánosa felé. 6 ' Ezek az elemzések kimutatták egyfelől, hogy a költő elindult egy végig nem járt úton, az allegóriától a szimbólumalkotás felé; másfelől, hogy van kapcsolat az allegóriák és az első balladakorszak között is. Az előző csoportba sorolták többek között - a Reményem (1850), a Rachel (1851), A lejtőn (1857), Az örök zsidó (1860) címűeket; az utóbbira a Rachel siralma (1851) lehet a legjobb példa. 64 Úgy tűnik, Aranynak más elképzelései is voltak allegóriáival; nemcsak felvette őket Kisebb költeményeinek 1856-os kötetébe, de meg is védte őket Erdélyi János igaztalannak érzett bírálatával szemben. Erdélyi kihagyatta volna A rab gólya ( 1847) és A gyermek és szivárvány (1851 ) c. allegóriákat. Arany - aki kora felfogása szerint az allegóriát nem tartotta a szorosabb líra körébe tartozónak - az előbbi verset úgy tekintette, hogy az „a sysiphusi küzdelmek képe", az utóbbi pedig „azon eszmét akarná kifejezni, hogy vannak az ifjúi kebelnek vágyai - fellegvárak —, csalképek, melyektől később oly nehezen válik meg, miután a való kiábrándítja." 65 Hogy az allegória önarckép és - folyamatában - korkép is lehet, azt Vörösmarty Mihály is versekkel vallotta 1849 után. Az Előszó (1850/51 telén) 66 allegorizálása abból (is) fakadt, hogy valóban az 1845-ben megjelent Három rege előszavának készült, és azzal valamelyes műfaji egységet alkot, amennyiben az 1845 és 1850/51 közötti éveket egyetlen kozmikus esztendő történéseibe bl Azel nem ért bizonyosság. Elemzések Arany lírájának első szakaszából, szerk. Németh G. Béla, Bp. 1972. (korszakunkból hat vers elemzésével) és Horváth Károly: Vallási jellegű látomások. Alom, halál, örökkévalóság Arany János, Tompa Mihály és Vajda János költészetében = A romantika értékrendszere, Bp. 1997. 196-233. 64 L. Zemplényi Ferenc: Az allegória és a jelkép határán, Vajda András: Látomásteremtés - jelkép átformálás, Szegedy-Maszák Mihály: Az átlényegített dal c. tanulmányát = Az el nem ért bizonyosság, 75-103., 161-199., 291-358. b5 Arany levele Erdélyi Jánosnak; Nagykőrös, 1856. szept. 4. = AJÖM XVI. 756. és ErdLev II. 138. bb A vers datálásában Waldapfel József, Martinkó András és nyomukon a VÖM időhöz kötését fogadjuk el érvényesnek: VÖM 3. 557-558.
