Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete

mélyes tudomásból, annál inkább felhasználhatta viszont lapjai, az Életképek és az Esti Lapok híranyagát, amelyet nagyrészt maga fogalmazott hatásos publicisztikává. A legfogósabb írói feladat azonban a nagy személyiségek mitizálása volt. Kivált, hogy Jókai - békepárti meggyőződése miatt - nem választhatta Kossuth Lajost, a magyarok Mózesét. (így nevezte meg a debreceni kordonőr az ideiglenes főváros területére lépő OHB-elnököt.) A márciusi ifjak, az egykori elvbarátok közül csak Vasvári Pál jöhetett - tragikus halála folytán - tekintetbe, alakja meg is jelent (névvel!) A gyémántos miniszter lapjain. A szabadságharc katonai vezetői közül Görgei Artúr és Józef Bem bírta annyira Jókai elismerését, hogy megpróbálkozzon mitizálásukkal. Valójában egyikük sem volt igazán alkalmas erre. Hadászati zsenialitásuk, személyes bátorságuk, sebesülésük szólt mellettük, ám éppen kiemelkedő képességeik és személyiséghatásuk tette őket alkalmatlanná, hogy a Jókai-tablóban szerepeljenek. Az elveszett neje és A fehér angyal Görgeijét hölgyek veszik körül: az előbbiben gyermekkori pajtásnéja, aki talán máig szerelmes belé és most elárulja neki a „kurucok útjá"-nak nevezett, őt és seregét a bekerítésből kimentő alagút titkát; az utóbbiban egy társalkodónő fejtegeti a seblázas hadvezérnek látomását, a fehér angyal mondáját. Az ábrázolás azonban inkább lefokozza, mintsem felnagyítja Görgei alakját. Hasonló a helyzet Bemmel is: A kis szürke ember ugyan az „Egy invalidus irkafirkáiból" megengedő alcímet viseli, ám a „Szegény öreg apó!" inkább a mesék és az adomák Bem apóját idézi; kimondhatatlanul pedig ott van idegen volta, amit ugyan a lengyel és német légiók vitézsége fölé emelt magyar-székely hősiesség anekdotája hivatott ellensúlyozni, sőt eltüntetni, de a „Jobban szerette, mint tulajdon nemzetét" írói hozzáfűzése megint csak távolítja olvasójától a mitizálni kívánt hőst. Jókai már a két novelláskötet összeállításakor szembekerülhetett a mitizáló ábrázolás korlátjaival. így került a Forradalmi és csataképek közé a Komárom (egy, a civil és a katonai mentalitás ellentétére épülő, megnövesztett Guyon-anekdota) vagy A szerencsétlen szélkakas vándortémája a mindig rossz időben rosszul megvá-