Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Bűnbakkeresés vagy önvizsgálat?

Kosáry Domokos (többször hivatkozott monográfiájában) idé­zett - Waltherr Imre naplója alapján - egy ál-Petőfi verset is, amely szintén Görgeit átkozta, valamint a közköltészet tárgykörébe tar­tozó, alkalmasint volt honvédek/honvédtisztek költötte, kéziratos gyűjteményekben fennmaradt verseket. 12 Ugyanő két fejezetet is szentelt Görgei emlékiratainak és egykorú hatásának: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849, Leipzig 1852. Klagenfurti megírását nem akadályozták, abban a reményben, hogy a viddini levél esete ismétlődik meg. A tábornok azonban - noha a politikai ellentéteket egyáltalán nem rejtette véka alá, sőt, szenve­délyesen támadta Kossuthot - egyszersmind katonai szakmunkát is írt, rámutatva a császári hadvezetés tehetségtelenségére: a ha­szon máris eltörpült a kár mellett. Ahogyan az emigráns író, Jósika Miklós írta Amerikába, Fejérváry Miklósnak: „Görgey munkáját az egész osztrák birodalomban villany pletykák (electricus telegrá­fok) által betiltották. Alkalmasint azt hitték, hogy Görgey uraság a megbízást, Kossuthot bornuttá [bárgyúvá] silányítni, az őkelmék kimosdatásával fogja eszközölni, s mivel látták, hogy ez nem tör­tént így, hanem Görgey Windischgrätz és Jellachich urakat istene­sen megcibálta - most nem tudnak eléggé sietni könyvét lefoglalni, ahol csak találják." Noha Jósika véleményét az emlékiratok nem módosították (továbbra is „szívtelen gazember, intrigáns és a gye­rekességig hiú" volt szerinte a fővezér), akadt, aki nála is szigo­rúbban ítélt, és az elkobzást a bécsi hatóságok közvetett reklámfo­gásának tartotta, hogy annál jobban fogyjon és hasson a Kossuth­ellenes emlékezés: „Horn [Ede] azt állítja - hej, csak vakulj, ma­gyar, s azért ültek aufr hohe pferd [magas lóra] -, hogy jobban keljen az osztrák mártással készült encomium görgeianum [Görgei­féle dicsőítés]." 13 12 Kosáry i. m. I. 264. és 266. Ezekről a vers füzetekről még hozzávetőleges áttekintésünk sincs; Stoll Béla az énekeskönyvek bibliográfiáját 1840-nel fejezte be. 13 Az emlékiratokra és hatásukra 1. Kosáry i. m. Ï. 306-342. A Jósika-levelek kelte, az idézés sorrendjében: Brüsszel, 1852. máj. 17., 6., 22. = „Idegen, de szabad hazában", id. kiadás, 32., 34., 35.

Next

/
Oldalképek
Tartalom