Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI

III. fejezet AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI Petőfi Sándor utolsó ismert verse, az 1849 júliusából való, mezőberényi Szörnyű idő öt megválaszolhatatlan kérdéssel zárult. A másodikat és a harmadikat idézzük: ...fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának?

1 Szilágyi Sándor nem ismerhette Petőfi versét (csak 1874-ben jelent meg nyomtatásban), amikor a Magyar emléklapok 1848. és 49

böi előszavában kiadta a jelszót: „Munkáljunk tehát irodalmunk érdekében minden oldalról egyesített erőkkel!" Hogy mit értett ezen, azt az 1850. márciusa és júniusa között megjelent hat füzet egyértelműen megmutatta. Az elsőben közölte Sz. K. [= Szász Károly] Görgei Artúr c. versét (a füzetek folyamatos lapszámozása szerint: 57-61.). A második március 30-án jelent meg és hozta Sajó [= Jókai Mór] novelláját, a Gábor Áronnak emléket állító Az érez leányt (112-127.). A negyedik füzetben - április 30-án jött ki a sajtó alól - olvashatjuk T. [= Tompa Mihály] A gólyához c. költeményét (269-270.).

2 Azaz: a gyors reagálású műfajokban, a lírában és a novellában megjelent valamennyi fontosabb irány: a bűnbakkeresés, a mitizálás és az allegorizálás. 1 A vers értelmezésére 1. Szörényi László: Apokalipszis helyett kataklizma — Szörnyű idő elemzése, PIM Évk. 10. Bp. 1973. 171-186. 2 A Magyar Emléklapok történetére 1. Szilágyi Sándor: Rajzok a forradalom utáni időkből, Bp. 1876. 18-35.