Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek
kezett be, amikor az egyik hanvai földbirtokos kísérőjeként örökségi ügyben, Erdélyben járt és a Debrecen-Kolozsvár-Dés útvonalon utazott. Eletében először részesült diadalmas fogadtatásban (Mihály napján gr. Mikó Imre adott estélyt Kolozsvárott); ugyanitt megismerkedett Kriza Jánossal, a történetíró Kőváry Lászlóval, Désen Medgyes Lajossal.' 33 A vidéki műhelyek alkotói nemcsak a túlélés stratégiája és az irodalom mennyiségi gyarapításának taktikája miatt érezhették úgy, hogy az 1850-es évek kazinczyánus analógiákat idéznek (nemzeti irodalmunk legalább egy emberöltőt lépett vissza), igaz ez az irodalom nyilvánosságára is, amelynek számukra lehetséges formája a levelezés maradt. (Ez sem volt gyors: Hanváról Nagykőrösre 12 napig is ment a levél, és 1861-ben az Alsósztregova—Pest—Alsósztregova levélforduló Madách és Arany között azonnali válasz esetén is 10 napot vett igénybe.) Ez segített tisztázni a bukás után, kivel mi lett az irodalom művelői közül; ez adott hírt az irodalmi nyilvánosság újraszerveződéséről. A vállalkozások szaporodásával érkezni kezdtek az előfizetői felhívások, gyűjtőívek, kéziratot kérő szerkesztői levelek. Arany, Tompa, Erdélyi, Lévay és mások válaszleveleiben viszont a Pestre küldött kérések, utasítások, megbízások sorjáztak: kéziratok, üzenetek továbbítására, előfizetésre, könyv- és folyóiratküldésre, honoráriumösszegek átutalására vagy helyben felhasználására. S persze, szakadatlan igény az irodalom hírei iránt. A ritkább személyes találkozások során meg a gyakoribb levélváltásokban Pestről és egymástól kapott, valamint a sajtóból nyert hírek csak enyhíthették a vidéki műhelyek információéhségét, de nem tehették alkotóikat naprakésszé a megszaporodott literatúrai vállalkozások, folyóirat-alapítások, viták dolgában. Noha a kötetek túlnyomó többsége Pesten jelent meg, Toldy Ferenc az Uj Magyar Múzeum teljességre törekvő lírai szemléjéhez 1853 végén Erdélyi Jánossal kontrollálta adatait, felkérve egyúttal a tanulmány megírására. Erdélyi, noha a kollégiumi könyvtár gyarapítását is szem előtt tartotta könyvbeszerzéseiben, az 1849 után megjelent vers133 AJÖM XVI. 769-770. (levele Aranynak; Hanva, 1856. okt. 8.)
