Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek

Baráti emlékül azt a gyűrűt hagyom, Melyben, ha jól sejtem, farkam dugva vagyon. 127 E társaságok topográfiai, rokoni, szakmai stb. alapon szerveződtek, az irodalmi kapcsolatok ennek alárendelten működtek. A személyes találkozások voltak a ritkábbak. E részben Arany János volt a viszonylag legkedvezőbb helyzetben Nagykőrösön, hiszen ide Pestről 1853. szeptember 1. óta - ceglédi átszállással - vonattal is el lehetett jutni. Nemcsak a szomszédos Kecskemét tanári karával tartottak fenn baráti kapcsolatot, de megfordult Nagykőrösön Tompa Mihály, Lévay József, Gondol Dániel (1852), Gyulai Pál (1853), Jókai Mór, Gyulai (1854, Tomori Anasztáz búcsúvacsoráján), Gyulai (1855), Szemere Miklós, Gyulai (1856), Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc, Gyulai, Csengery Antal, Sárosi Gyula, Szelestey László, Zalár József, Toldy Ferenc (1857), Pákh Albert, Gyulai (1858), Tompa, Kemény, Toldy, Csengery, Greguss Ágost (1859), Gyulai, Salamon (I860).

128 Arany azonban nem élt a földrajzi közelséggel és a javuló közlekedés lehetőségével. Csak akkor utazott fel Pestre, amikor halaszthatatlan dolga akadt. „Pesten, daczára a könnyű közlekedésnek, közel harmadfél év óta nem fordultam meg, ami nagy érdekeltséget tanusit irodalmunk központja iránt, nemde?" - írta Tompának, 1858-ban.

129 A távolabb élők még ritkábban vállalkoztak hosszú vagy éppen pesti útra; az ő ügyintézéseik, beszerzéseik általában a megyeszékhelyen vagy a legközelebbi városban történtek: Madách esetében Balassagyarmaton, Tompa pedig Miskolcot preferálta, hogy egyszersmind barátját, Lévay Józsefet is meglátogassa; könyvküldeményeit szintén ide kérette, Heilprin Mihály könyvkereskedőhöz. Hanváról nézve Nagykőrös egyenesen irodalmi központnak tűnhetett: „Azt írod Jancsi! hogy nem jársz senkihez és hozzád 127 AIÖM VI. 27. (főszöveg), 220-221. (jegyzetek). 128 Benkó i. m. passim. Tévesen tünteti fel azonban 1854-ben Tompát is a vendégek között (internálva volt Hanvára), 1855-ben pedig Arany vendégeskedett Gömörben. ,2q AIÖM XVII. 251.