Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
BÉKÉSI PROLÓGUS
hoz és a történelmi pillanathoz illően, még egy mondattal megtoldotta azt: „Most Isten velünk, - s egy jobb jövőnek - habár távol, de még mindig biztató reménye." 5 Ebből a reményből még semmit nem érezhetett az a hadifogolytranszport (kb. 2000 tiszt és 11 000 fő legénységi állomány), akik a sarkadi gyűjtőtáborban várták orosz őrizetben, sorsuk eldőltét. „Nyolcadnapra fölkerekedett a tábor, s továbbvonultunk. A sorsunk felett döntő cári parancs már itt van, de hogy miként szól, azt meg nem tudhattuk. Végre Gyulára érkeztünk, most már megtudtuk, hogy hányadán vagyunk, az orosz kiszolgáltatott az osztrákoknak" - emlékezett a világosi fegyverletételt követő napokra a sebesüléséből lábadozó honvédtiszt-író, a Tízek Társaságának Jókai és Petőfi melletti egykori tagja, Degré Alajos. 6 O ugyan kényszerútlevéllel további gyógyulásra Aradról a Nagyvárad melletti Félixfürdőre utazhatott, de ott, civilbe öltözve, inkább a bujdosást választotta. Arany Jánost kereste fel Szalontán, aki megbízható fuvarossal Degrét a békési pusztákra menekítette. Gerendási házigazdája, Beliczey István (Gyula leendő országgyűlési követe és a dualizmus korának békési főispánja) megnyugtatásul elmondhatta: „...a legszegényebb tanyától a legszebb kastélyig mindenikben van bujdosó, kutatnak is sokszor, de még sohasem találtak egyet sem..." 7 A jobbágy származású Táncsics Mihály eredeti társadalmi közegében igyekezett menedéket találni. Családját az összeomláskor a Békés vármegyei Gyulaváriban hagyta, amíg Kötegyánban, majd a Bihar megyei Árpád községhez tartozó Erdőgyarak-pusztán keresett megoldást a túlélésre. Az utóbbi helyen talált is; 80 holdat 5 Oláh György: Békés vármegye 1840-1849, Gyula 1893. II. 392-393. és Dokumentumok az 1848-49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez, összeállította és a bevezetőt írta Jároli József, Gyula 1995. 489-490. b Degré Alajos: Visszaemlékezéseim, kiadta Ugrin Aranka, Bp. 1983. 286. Az időrendre 1. Hermann Róbert: A szabadságharc végnapjai = Világostól Aradig, Gyula 1999. 9-29. 7 Degré i. m. 293-294. Beliczeyre 1. Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950, Gyula 2002. 64-67. (Degrénél a név tévesen, Beliczay alakban szerepel.)
