Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

Ráday helyére majd a bihari Beöthyt küldik pesti követként Pozsonyba, őt ugyanis szintén a kormányzat ütötte el megyéje követségétől. Beöthy, akárcsak Bezerédj, az országos ellenzék egyik vezéralakja volt, ezért a hír hihetőnek tűnt.

51 Végül azonban Dubraviczky Simon, Pest megye másodalispánja lett a megye új követe.

52 Említésre méltó tényező, hogy Prónay, a pesti adminisztrátor Pozsonyban többször is tárgyalt Deákkal a kialakult helyzetről. Hangsúlyozni kell ennek jelentőségét: a kormányzat által kinevezett adminisztrátor fontos politikai kérdésekben Deák Ferenccel egyeztetett!

53 Ez azt jelentette, hogy Deák megkerülhetetlen és mindenki számára elfogadható partner volt, kétségbevonhatatlanul az alsótábla, az országgyűlés remeklő vezére, aki a kisebb-nagyobb vereségekből is képes volt legalább ideig-óráig előnyt kicsikarni. Mindig képes volt olyan új javaslatokkal előállni, amelyeket követtársai elfogadhattak utasításuk sérelme nélkül, és így támogathatták a deáki irányvonalat. Deák a rendezett visszavonulások, és a közben adott érzékeny ellencsapások mestere volt. Szeptember 10-én Ráday ügyében még egy utolsó remény ébredt Deákékban: állítólag úton volt a számukra kedvező szatmári követutasítás. 11-én el is halasztották a kerületi ülést, konferenciák voltak helyette, esélylatolgatások, de a cél természetesen a kivárás volt.

54 Szeptember 12-én aztán tarthatatlanná vált a helyzet. Nagy Pál bejelentette, hogy botrányos ugyan az, hogy a főrendek nem tárgyalják a rendi üzeneteket, viszont ő nem halogathatja tovább a propozíciók tárgyalását. Kérte tehát az adatkérő-tudakoló felirati javaslat felküldését záradékok nélkül. Ekkor már egyértelmű többség állt Nagy Pál javaslata mellett, ezért Szentkirályi Mór azonnal bejelentette követtársa, Ráday lemondását, lehetetlenné téve azt, hogy megbuktassák; az elv így menthető volt és idővel akár ismét exponálható. Ugyanakkor Deák és Klauzál figyelmeztettek, hogy az engedékenység lejtőjén nincs megállás, és ha a junctimot is elvetik, immár alapelveket veszélyeztetnek. Jogi óvással javasolták Ráday ügyét félretenni, egyben pedig kérték, hogy szólítsák fel a főtáblát: tárgyalják végre a szólásszabadsági sérelmet. A szavazás eredménye viszont 26:24 arányban az lett, hogy az alsótábla a szólásszabadságot sem kapcsolja már előleges sérelemként a felirathoz.'

5 Deák és Klauzál hiába bátorította a követeket, hogy akár utasításuk ellenére is szavazzanak a szólásszabadság ügyének együttes felterjesztése mellett, a többség már „békét" akart.

56 Deák elkeseredett volt, már-már az alkotmány buká51 MOLTakáts-hagyaték 8248/b. "

2 MOL József nádor. Kanc. ein. 1839/1102. w MOL Takáts-hagyaték 8308/b. 54 MOLTakáts-hagyaték 83l6/b. " Stuller: i. m. 280. % MOL Takáts-hagyaték 8317/d.