Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

kül semmi köz Tanácskozás, annál inkább törvényhozás nem gyakoroltathatik, mely nélkül nemzeti élet fent nem állhat, a már közelebb le folyt Ország Gyűlése alatt ismételve súlyos sérelmek ejtettek..." - olvashatjuk -, melyek orvoslása akkor elmaradt, mivel a főrendek sorozatosan elvetették a „Képviselői Tábla" felirat javaslatait. „Mivel pedig azon gyászos esetek által, mik az elmúlt Ország Gyűlésének bé fejezése olta történtek, a törvények újra, s talán még súlyosabban meg sértettek, a Haza polgárainak biztonsága, a megyék közfelszóllalási jussa és hatósága, a nyilvánosság, a személy s vagyonbeli köz bátorság újabb veszedelmeknek vágynak ki téve, szükséges, hogy a Hazának ezekből eredő méltó aggodalma mindenekelőtt eloszlattassék, s mind ezek az összves törvényhozás által halladék nélkül orvosoltassanak." Ezután következik e sérelmek kérlelhetetlen következetességű, precíz felsorolása. A „nemzet prókátora" ezúttal a törvényesség védelmében, a reformmozgalmat képviselő közvádlóként olvassa a kormány és bíróságai fejére vádjait, nem mellőzve ezúttal már az ítéletek bírálatát sem: - Lovassyékat az illetékes polgári hatóságok mellőzésével, katonai erővel fogták el. Egyoldalú önkényt gyakoroltak a permenetben, mellőzték a törvényes formákat, kizárták a nyilvánosságot, megtagadták a szabad védelmet; szó sem lehetett felségsértésről, a bíróság mégis elfogadta a vádat; az elítélteket külföldi tömlöcökbe vitték; a feladót nem nevezték meg; a tiltakozó megyéket királyi leiratok dorgálták meg; a király tanácsosai nem engedték a megyei küldöttségeket az uralkodó elé, holott ez minden alattvaló jussa. - A Törvényhatósági Tudósítások folytatását eltiltó királyi parancsot nem mutatták fel Kossuthnak; Kossuth ítélet előtt s katonai erővel lett elfogva; írásai, levelei minden ellenőrzés nélkül jutottak a királyi ügyész kezére; gátolták a szabad védelmet; maga a vád - hűtlenség - is sérelem. - Wesselényinél a védelmet kizárólag a per „érdemére" szorították, mintha hűtlenségi perben nem lehetne törvényes kifogásokkal élni; e perben számos további eljárásbeli, formai hiba is történt. - „Leg súlyosabb sérelem végre maga az ezen perben hozott vég ítélet, melyben az Itéllő Székek törvénynek s a törvénykezési formáknak meg sértésével magukat a Nemzet s a törvényhozás felébe emelve, Hazánk Törvényeinek ez ideig újj és esméretlen, de önkényes magyarázatot adnak, véteknek állítva, mit a törvény véteknek nem ismer, hűtlenségnek mi törvény szerint nem hűtlenség; sőt ezen magyarázatot visszahatólag alkalmazhatván, büntetnek ott: ahol a vád még akkor is, ha bebizonyíttatott, nem bűn; büntetnek pedig a büntetés mértékére nézve ismét önkényesen; sértik továbbá az Itéllő Székek ezen ítéletben a megyék törvényes hatóságát, midőn súlyos véteknek állítják azt: hogy Báró Wesselényi perének folyamatját a Vármegyékkel közlötte; sőtt egy újj veszedelmes, és törvénytelen elvet állítanak fel, midőn azt mond-