Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
lehetővé tevő munkakapcsolat megőrzésére utasította helyettesét. 20 így Prónay csak annyit ért el, hogy az országgyűlést sürgető Fáy-féle felirat elküldését elnapolták április 15-re, az új közgyűlésre. Prónay azzal érvelt (s ebben néhányan támogatták), hogy addigra megérkezhet az országgyűlési meghívó. 2 ' Kubinyi javaslata azonban határozattá vált, s így a közgyűlés állást foglalt az elítéltek szabadon bocsátása és a perek országgyűlésig történő felfüggesztése mellett. Dessewffy Aurél megpróbált ugyan újabb szónoklattal hatást kelteni a határozat ellen, ám maga az elnöklő adminisztrátor utasította rendre: a többség ellenében felesleges szaporítani a szót. A besúgók igyekeztek is kárpótolni Dessewffyt: jelentéseikben kiemelték, hogy szellemesen és határozottan képviselte „a jó ügyet"; az ellenzék sikerét azért nem tudta megakadályozni, mert az adminisztrátortól nem kapott támogatást és egyedül, jelentősebb kormánypárti erők nélkül kellett küzdenie. Március 20-án az előző napi, imént tárgyalt határozatok szövegezése és hitelesítése kapcsán felújult a vita. Dessewffy Aurél ugyanis megint kísérletet tett a felirat elgáncsolására, vagy legalábbis enyhítésére. Az ellenzék elutasította a már megszavazott határozat újbóli vitatását, mire Dessewffy nyomatékosan jegyzőkönyvbe diktálta: nem ismeri el, hogy a kizárólag saját lelkiismeretétől függő bíró ítélete országgyűlési vita tárgya lehet. Külföldön valóban működnek - mondta - semmisítő székek, de ezek csak a perek formai kérdéseivel foglalkozhatnak. Az ellenzék azonnal lecsapott, kijelentve, hogy sérelmi politikáját kezdettől fogva nem a perek érdemi részére, hanem hangsúlyozottan a pervitel formai hibáira alapozta. Az országgyűlés bíróságok feletti illetékességét a jelenlevő Széchenyi István is tagadta. Középutas, magát kompromittálni egyik oldalon sem kívánó politikájának megfelelően az előző napi heves vitában nem vett részt, de a már kialakult határozat tompítása érdekében fellépett. A perek körüli vitákból azt szűrte le, hogy mindkét oldalon sok a bizonytalanság, az ellentmondás a törvények értelmezésében, s ezért a lehetséges megoldásnak az amnesztiát és a vonatkozó törvények országgyűlési módosítását tartotta. Ellentétben Dessewffyvel, nem kívánta rávenni az ellenzéket a kegyelemkérésre, s csak általánosságban említett amnesztiát; ugyanakkor kijelentette: „Kemény dolog, ha a legfelsőbb bíróság törvénytelen ítéletet hoz, de még keményebb, ha az ítéleteket az országgyűlés változtathatja..." Ha ez szokássá válna - mondta -, ő eladná birtokát és Isten veledet mondana az országnak. Egy fél mondatban utalásszerűén elismerte tehát az ítéletek jogtalanságát, másfelől a kormány által kinevezett bírák ellenében 20 Prónay a perben álló Ráday Gedeon rokona volt, így az ellenzékhez jó személyi kapcsolatok fűzték. n ígéretét nyugodtan megtehette, hiszen Deák már március végén tudta, hogy az országgyűlés június 2-re lesz összehíva. Prónay bizonyára azt is tudta, hogy a meghívókat Bécsből április elején küldik szét.
