Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

dalmárként akarták ország-világ előtt bemutatni és elítélni; a tényeket elegánsan figyelmen kívül hagyták/

1 A per többszándékú támadás volt az ellenzék ellen. Célozta egyrészt nagyhatású vezérének politikai megsemmisítését, a reformerek megfélemlítését, másrészt a szólásszabadság felszámolását s ezáltal a reformmozgalom agitációs lehetőségének megszüntetését úgy a megyei közgyűléseken, mint az országgyűlésen. Az ellenzék léte és fórumai elleni hadjáratról volt szó. A király és kormány azonosságának elve, ha a kormánynak sikerül elismerését kikényszerítenie, egyszer s mindenkorra lehetetlenné tette volna a kormányfelelősség felvetését, s így a kormány mégoly törvénytelen rendelkezéseit is szó nélkül végre kellett volna hajtani. A megyék nem élhettek volna alapvető törvényes jogukkal, mely szerint a törvénnyel ellenkező udvari, hatósági leiratokat és rendeleteket félretehettek, ellenük tiltakozó feliratokban léphettek fel. Az ellenzék a léte ellen irányított támadás élességének megfelelően, az összes lehetséges jogi és észérv mozgósításával széles körű, hamarosan országossá bővülő jogvédő mozgalmat indított. A vezérkar - főként a személyében érintett Wesselényi, valamint Deák gondolatai alapján - gyorsan rögzítette az elkövetkező feszült években következetesen képviselt alapelveit: a szabad szólás törvényes alapjog, szóban hűtlenség nem követhető el, gyűlési beszédért legfeljebb a megyei ügyész s nem a királyi tábla indíthat pert; király és kormány nem azonos, a kormány felelősségre vonható és támadható; a magyar ellenzéknek nincsenek titkos céljai, szó sincs összeesküvésekről, forradalmi mozgalomról: a reformerek nyíltan és törvényes alapon kívánnak haladni. A törvényes érvek terén az ellenzék határozott fölényben volt a „csak" hatalmi pozícióival élő (visszaélő) kormányzattal szemben. Erkölcsi és jogi fölényét növelte az, hogy éppen a nagy alkotmányos harc idején lett elismert vezére Deák Ferenc. Deák kivételes jogérzékének, taktikai zsenialitással párosuló, következetes elviségének nem kis része volt abban, hogy az ellenzék a hatalom szorításában sem hullott szét, sőt csekély eszközei ellenére is éveken át keményen ellenállt. 1835 júniusában éles országgyűlési vita bontakozott ki. Deák, Beöthy, Klauzál és társaik remek beszédek során fejtették ki az ellenzék alapelveit és a per megszüntetését követelő alsótáblai feliratot fogalmaztak meg. Balogh János barsi követ a vita hevében nyilvánosan magáévá tette Wesselényi szatmári szavait, mire a királyi ügyész ellene is hűtlenségi pert indított/ Bécsben már a renitens országgyűlés feloszlatásának gondolatával foglalkoztak. Erre azonban nem került sor, mert Baloghot Deákék egy időre taktikusan eltávolították Pozsonyból, másrészt a kormánynak sikerült megakadályoznia azt, hogy ' L. ehhez: Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. S. a. r. Barta István. (Kossuth Lajos Összes Munkái (a továbbiakban: KLÖM) IV 524., 533., 575., 640., V 173., 187. i3