Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

amely tartalmazza azt, hogy levéltárainknak mely szervektől és mit kellene átvenniük, s ezzel meghatározza azt is, hogy az iratellenőrzések során mely iratok meglétét kellene kontrollálni, ha következetesen alkalmazzuk, sokat javítana a magyar levéltárügy nemzetközi pozícióján a selejtezés és értékelés területén. Listáinkkal kapcsolatosan tudjuk azt, hogy a szervek is, ügyköreik is változnak, s így az értékelésben továbbra is szükség lesz a levéltárosok egyéni döntésére: szeretnénk azonban, ha listáink könnyítenék és egységes mederbe terelnék munkájukat mind az irattári tervek módosításakor, mind a selejtezések elbírálásakor s nem utolsósorban az iratátvételek előkészítésekor, illetve a levéltárbani selejtezések során jó lenne, ha a listákat hatósági felhatalmazás alapján és visszamenőleges hatállyal is alkalmazhatnák a levéltárak. Addig is javasoljuk, hogy a tényleges raktári helyhiányra hivatkozva csak a listákon szereplő anyagokat vegyék át a levéltárak, fenntartva természetesen a levéltár-igazgatóknak a jogot, hogy - belátásuk szerint - további iratok beszállítását is engedélyezzék, illetve szorgalmazzák. Megjegyzendő, hogy az akut raktárhiányból adódó elkerülhetetlen kényszerből levéltáraink már eddig is felülbírálták az irattári terveket és kevesebbet vettek át, mint amit előírás szerint át kellett volna venniük; így megint csak azt mondhatjuk: ideje, hogy a történeti értékű iratok körét a valósághoz közelebb eső, szűkebb mértékben - de közmegegyezéses alapon és egységesen! - szabjuk meg. Listáink alkalmazása becsléseink szerint annyit jelentene, hogy az országos központi szervek esetében az eddig történeti értékűnek minősített iratok fele, a tanácsoknál harmada (községeknél töredéke), vállalatoknál egyharmada-egyötöde, szövetkezeteknél egyötöde kerülne csak levéltárba anélkül, hogy igazi értéket veszélyeztetnénk. Példaként említem meg, hogy az 1973-as tanácsi irattári terv kb. 200 „történeti értékű" tételéből több mint 100-at kihúztunk; kb. 60 tárgyát szűkítettük új megfogalmazással, illetve a szintenkénti tagolás bevezetésével s változatlan összesen kb. 20 tétel maradt. Nem kell azonban tartanunk értékek kiselejtezésétől így sem! Jó néhány szervezési-jogi, a mindennapi irattermelésben élő vezető véleménye szerint - különös figyelemmel a tanácsok esetében a testületi ülések anyagaira és az „elnyelésre" kerülő információkra - akár még szűkíthettük is volna a történeti érték körét. Ehhez általánosságban is hozzáfűzhetjük: ha a pártarchívumokba, a SZOT Levéltárba, illetve a KSH Levéltárába kerülő iratanyagról sem feledkezünk meg, akkor nem kell attól tartanunk, hogy az alábbi jegyzék alkalmazása értékpusztításhoz vezet. A gyakori szervezeti változások, egyes szervek megszüntetése, mások életre hívása és a szervek ügykörének módosulása természetesen jegyzékünket fokozatos elévülésnek teszik ki. így célszerű lenne 5-10 évente módosítani, felújított formában közreadni.