Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
LEVÉLTÁRÜGY
Történeti érték szervenként — szervtípusonként Rövid beszámoló az országos értékhatár-vizsgálati munka állásáról A levéltárosok előtt itthon és külföldön egyaránt ismert tény a fondképző szervek munkája során évente keletkező irattári anyag egyre növekvő mennyisége és a levéltárak befogadóképessége közti szinte áthidalhatatlan ellentét. Az NDK-ban, ahol módszertanilag és a gyakorlatban is előbbre állnak nálunk az értékkiválasztásban, 5000 ifm-re becsülik az évente keletkező történeti értékű iratanyagot, míg Lengyelországban 21 000 ifm-re. Az NSZK-ban, csak az állami szerveknél évi 1000-2000 ifm-rel gyarapodik a „levéltárérett" anyag. 1 Az NSZK-beli Carl Haase egyik cikkének címét nagyon is valósághűen így fogalmazta meg: „A selejtezés a levéltárak életkérdése." 2 Magyarországon eddig sem számolhattunk és a mai gazdasági helyzetben még kevésbé számíthatunk azzal, hogy az irattermelés növekedését követő ütemben új levéltárak sora épül. Az is köztudott, hogy levéltárainkban a felszabadulást követő korszak iratanyaga meglehetősen sok selejtet tartalmaz, ami mind a levéltárost, mind a kutatót felesleges munkák sorával terheli. Ennek oka részben a korábbi selejtezési ügykörjegyzékekben keresendő, melyek mai szemmel elfogadhatatlan mennyiségű irattári anyagot minősítettek történeti értékűnek s így levéltárba szállítandónak. A 45/1958. Korm. sz. r. s az ennek nyomán megjelent ágazati ügykörjegyzékek szerint az egyes szervek irattári anyagának a szerv tevékenységétől, az államhatalmi, államigazgatási vertikális tagolódásban elfoglalt helyétől, termelési értékétől stb. függetlenül - óvatos becsléssel is legalább 50%-a nem selejtezhető. Egy minisztérium, illetve egy C kategóriás vállalat 1972 előtti iratanyagának egyaránt fele kerülne (illetve került!) a rendeletek szoros betartása esetén levéltárba. Jellemző módon a helyzetet némileg az könnyíti, hogy a levéltárak esetenként „célszerű rugalmassággal" hajtják-hajtatják végre az említett ügykörjegyzékek szerinti selejtezéseket. Megjegyzendő, hogy az '50-es évek első felében alkalmazott csoportszámos rendszer ígéretes kísérlet volt a tárgy szerinti irattározásra, s így a selejtezés megkönnyítésére: sajnos a kísérlet megbukott, főként az iktatással kapcsolatos megoldatlan kérdések miatt. (Kár, hogy 1956 után korrekció helyett a régi, elavult szisztémához tértek vissza.) 1 Zum System der Bewertung. Archivmitteilungen (AM), 1968/182. - ugyanarról AM, 1973/206. - Carl Haase: Kassation - eine Überlebenshage der Archive. Der Archivar, 1973/ 395. 1 Carl Haase: i. m.
