Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

rozás megszervezését. A napi termelésre koncentráló vállalati vezetők többsége nem érti meg, hogy az irattár rendezett volta nemcsak a levéltár, nemcsak a jövő történésznemzedék érdeke (nehéz ugyan napirendre térni a fölött, hogy vállalati vezetőink túlnyomó része teljesen érzéketlen az irattárban őrzött történeti értékkel szemben), hanem magát a jó termelőmunkát, a tervezést stb. is gátolja sokszor a vállalati memóriaközpont, az irattár rendetlen állapota. Néhány biztató jelről kötelességem még beszámolni, jóllehet ezek a negatív összképet csak kevéssé módosítják. Az 1980 végén megszűnt ipari tárcák egyre felelősségteljesebben kezdtek foglalkozni vállalataik iratkezelésével, s ennek már több vállalatnál és a trösztök többségénél eredménye is van. Tapasztalatunk szerint, ha a levéltáros képes jó személyi kapcsolatot kiépíteni a referenciájához tartozó minisztérium iratkezelésért felelős vezető munkatársával, képes megértetni az új iratkezelési rendszer kézzelfogható előnyeit, akkor az illető ágazat egészében, a vállalatoknál is fokozatosan javul a helyzet. Sajnos, de azt kell mondanom, a rendeletre való hivatkozásnál ma országunkban több eredménnyel kecsegtet - a munkában is - a jó személyes kapcsolat. Visszatérve a vállalati iratkezelés ma még túlnyomó negatívumaihoz, felmerül a kérdés: mi lehet a teendő. 1. Rendeztetni és selejteztetni kellene - a még meglévő történeti érték biztosítása érdekében - a vállalatok 1969, azaz a levéltári tvr. előtti iratanyagát. Itt megjegyzendő, hogy az iratkezelési szabályzatok előtti iratok selejtezéséhez előírás szerint alapul veendő 1958-1959-es tárca ügykörjegyzékek aligha tekinthetők alapnak, a gyakorlat már eddig is - hallgatólagosan - félretette azokat, mivel elfogadhatatlanul nagy arányban minősítik a fondképző anyagát történeti értékűnek. 2. Kategorizálni kell a vállalatokat létszám, termelési érték stb. alapján (az UMKL ezt már megtette gyűjtőkörében, alapul véve a minisztériumok kategorizált vállalati besorolási jegyzékét), majd ágazatok és kategóriák szerint elkészíteni a történeti értékű iratok listáit, ami sokat segíthet mind az 1969 előtti iratok selejtezése elbírálásánál, mind az irattári tervek sorra kerülő módosításainak véleményezésekor. Az UMKL e feladat elvégzésére 1981-ben több levéltár segítségét is igénybe véve kísérletet tesz. 3. A vállalati anyagok selejtezésénél - véleményem szerint - különösen érvényes az a (ritkán figyelembe vett) szabály, hogy a selejtezések véleményezésekor nemcsak - sőt, nem elsősorban - arra kell vigyázni, hogy a kiselejtezésre javasolt irattömegben ne legyen történeti érték, hanem főként arra, hogy a történeti értékű iratok (a III. kategóriában pl. alig néhány darab irat évente) megvannak-e? 4. A vállalatok irattári terveit igyekezniük kell a levéltárosoknak a lehető-